Osztálykirándulások 2. (9.A)

Az idei osztálykirándulás mindenkinek izgalmas volt. Egyrészt az új osztály és az új környezet miatt, másrészt pedig mert nagyon hosszú utunk volt. Idén az osztályfőnök úr (Mándoki Ferenc tanár úr) Ráckevére vitt minket.

Az Örs vezér teréről indultunk, mint minden más osztály, majd metróval igyekeztünk tovább. Azt hittük, a metró után már mehetünk is a HÉV-hez de még elvillamosoztunk a Közvágóhídig. Onnan pedig még héveztünk egy órát. A HÉV-en természetesen nagyon jó volt a hangulat, ugyanis három fiú behozott három JBL Extrémet, és azon hallgattuk Peti mulatós zenéit. Vagy az sem maradhat említés nélkül, mikor  Bence elkezdett táncolni, vagy mikor Milán hangosan, szinte ordibálva közölte velünk aznap már sokadjára: a cica rúgja meg! Vagy mikor kinéztek a kocsi ajtaján minden megállóban, jön-e az ellenőr, hogy lehalkítsuk a zenét. Szóval, röviden szólva, elég sok vicces dolog történt velünk már a HÉV-en is, pedig még mit sem sejtettünk a délutánból. Mindezek mellett minden tiszteletünk azoké az embereké, akik nem futottak el a kocsiból, hogy ezek mekkora huligánok, pedig magunkhoz képest azért eléggé visszafogottak voltunk.

Mikor megérkeztünk Ráckevére, rögtön indultunk is az egyetlen kötelező programra, a templomlátogatásra. A főtéren megnézhettük a János vitézt ábrázoló szobrot, sőt még egy hajóban is fotózkodtunk. Külön ki szeretném azt is emelni, hogy Blanka néninek is készült egy kép, hiszen azt mondta nekünk, „…még az osztálykirándulásra sem mehetünk el periódusos rendszer nélkül”. Így hát fogtuk magunkat és a periódusos rendszerrel beálltunk egy Ráckeve tábla alá, hogy tudassuk Blanka nénivel, komolyan gondoltuk a dolgot.  A templomlátogatás után elmentünk a Vadkacsa szabadstrandra, ahol mindenki elfoglalhatta magát. A srácokat például megkergette egy hattyú. Sajnos a vízbe csak bokáig tudtunk belemenni, ugyanis mindenki meg volt fázva, plusz csak néhány srácon volt rövidnadrág, mi többiek pedig hosszúgatyában szenvedtünk. A strandon nagyjából három órát töltöttünk, és mindenki nagyon jól érezte magát.

A visszaút viszont már nem volt valami pörgős, ugyanis mindenki majdnem megsült a melegtől, ezért Janó mini ventilátorával próbáltunk valahogy hűsölni, ami természetesen nem jött össze. Összességében remek napot tudhattunk magunk mögött.

Strádl Petra