Osztálykirándulások 9. (9.D)

Osztályunk első közös tanulmányi kirándulásának kiinduló pontja az Örs vezér tér volt. Innen metróval és HÉV-vel eljutottunk a Duna-kanyar egyik „ékszerdobozába", Szentendrére. A hely elragadó a romantikus, macskaköves utcáival és a Duna-parttal. Négy osztálytársunk tartott kiselőadást az érdekesebb helyeknél, templomoknál, beszéltek a Szamos marcipánról is. Miután megtekintettük a látnivalókat, szétnézhettünk a városban. Elmehettünk kézműves fagylaltot enni, lángosozni vagy bármit, amit csak akartunk. Akár szuvenírt is lehetett vásárolni. A nap végén még közösen lementünk a Duna-partra, ahol osztályfőnökünk, Kovács Alíz készített nekünk egy kvízt, aminek segítségével még jobban megismerhettük egymást. Jól sikerült a kirándulás, sokat nevettünk és beszélgettünk. Reméljük, még sok ilyen közös élményben lesz részünk.

Skultéti Petra, Tóth Bibiána

Osztálykirándulások 8. (9.B)

Szeptember huszonegyedike napfényes reggelén az Örs Vezér teréről metróval indultunk el a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Mindannyian éreztük, hogy egy nagyszerű napnak nézünk elébe.

Ahogy megérkeztünk, rövid sorbanállás után be is jutottunk az állatkertbe. Az első fél órát az osztály együtt tette meg. Közösen néztük meg a vízilovakat, az elefántokat, de a gólyákról sem feledkeztünk meg. Később több csoportra vált szét az osztály, mindenki arra ment, amerre kedve tartotta. Én egy barátommal tigriseket fotóztam, majd a hüllőházba is benéztünk, mert mindketten érdeklődünk a kígyók és egyéb csúszómászók iránt. Ahogy kijöttünk a házból, belebotlottunk az éppen arra járó osztályfőnökünkbe, Andi nénibe, aki tájékoztatott minket arról, hogy egy film kezdődik hamarosan a Varázshegyben, és a teljes osztály jelen lesz. Így hát mi is arrafelé vettük az irányt, de nem bántuk meg, hiszen az animációs film kimondottan jó minőségű volt. Ezt követően újra szétszéledtünk, valaki maradt felfedezni a hegyet, mások másfelé indultak. Én másodmagammal körbejártam az egész területet, és rengeteg állatot ismertem meg, felsorolni sem tudnám, hogy mennyit.

Összességében egy fantasztikus kiránduláson vagyunk túl. Remélem, hogy még sok ilyen közös élményben lesz részünk az elkövetkező négy év során.

Tóth Levente

Ha szeretnél egy videót is látni az osztálykirándulásról kattints a  következő linkre: osztálykirándulás videó

Osztálykirándulások 7. (10.D)

Mint ahogy a legtöbb osztály, a tizedik évfolyam humán tagozata is elment kirándulni, az úticélunk Pécs volt.

 A hosszú és fáradalmas utazás után hamar megérkeztünk szálláshelyünkre, egy pécsi kollégiumba, hogy csomagjainkat lepakolhassuk, így szabad kezekkel és vállakkal térképezhettük fel a különleges város főterét és környékét. Kisebb csoportokba kellett rendeződnünk, és egy kvíz keretében egy Péccsel kapcsolatos kérdéssorra kellett megtalálnunk a válaszokat. Ebben segítettek nekünk a város főterén található épületek és szobrok.  Másfél óránk volt megtalálni Pécs pár titkát egy egyszerű feladatsor alapján. Ezek után a Zsolnay Negyedbe mehettünk, ahol megismerhettük a fazekasság minden csínját-bínját, szebbnél szebb vázákat, szobrokat. Ezek után finom milánói borda várt ránk vacsora gyanánt. Az étkezés közben kiderült, hogy kedves osztályfőnükünk, Éles Gergely tanár úr és osztályfőnökhelyettesünk, Kleman Ágnes tanárnő meglepetést szerveztek az osztályuknak: a jó viselkedésünkért cserébe kimehettünk megcsodálni az esti főteret. Nem hittük, hogy Pécs még csodálatosabb lehet, de mikor este az utcákat róttuk, rájöttünk, hogy dehogynem.

 Másnap nem mindenkinek volt kedve korán kelni, de végül hazaindultunk, mindenki újabb csodás emlékekkel térhetett haza a kirándulásról.

Tóth Krisztina

A négy évszak és a gólyák

Mint minden évben, október egyik hete most is a gólyáké. Az alábbiakban egy kilencedikes tanulónk beszámolóját olvashatjátok a gólyavetélkedőről.

Kedves olvasók, ezennel betekintést nyerhettek a kilencedikesek apróddá válásának részleteibe.

Az osztályunk rengetek kreatív, intuitív szellemiségű és tettre kész egyéniségekből áll össze. Lassan kezdjük megismerni egymást, a tanárainkat, és próbálunk alkalmazkodni az új környezethez, szabályokhoz. Az első feladatunk az volt, hogy egy napig megidézzük az osztályunkra osztott évszakot. A mi osztályunk meg is jelent a káprázatos ősz lágy színeiben. Varázslatos kiegészítőinkkel dobtuk fel a tanórákat, és díszítettük vele a  folyosó padlót. Az osztályfőnökeink is beöltöztek.

A délután folyamán az osztályt négy részre osztottuk. Már a sorshúzás sem a megszokott módon ment, osztályfőnökünk választotta ki az embereket, akik kihúzhatták az egyes csoportokat, aszerint, hogy ki oldotta meg leghamarabb a matematikai feladatokat. Miután mindenki elfoglalta a helyét a saját csoportjában, átnyújtottuk a szervezőknek az elkészített süteményeket, majd elkezdődött a vetélkedő.

Minden csoportban más-más kérdések, feladatok voltak, de mindenkinek lehetősége volt rá, hogy megcsillogtassa rejtett képességeit. Megtudtuk egyes osztálytársainkról, hogy milyen jó sportolók, páran megmutatták rajztehetségüket, spontaneitásukat és volt néhány hagyományos „szivatós” feladat is.

A vetélkedő pár egyszerűbb, lelkesítő kérdéssel kezdődött. A népszerű zenei totóban zenész osztálytársaink remekeltek, azonban párszor megállított minket az izgatottság  és a fáradtság. A vetélkedő végére maradtak azok a feladványok, melyekben az egész osztály részt vett. Ekkor már felállították a kamerákat, és tudtuk, hogy nincs menekvés a nem kifejezetten kíméletes feladatok elől. Ám mindennel együtt nagy élményben volt részünk, az az öröm és boldogság, ami az arcunkon virított a vetélkedő alatt és után, felbecsülhetetlen volt. Köszönjük szépen a remek szervezést a tizedik osztályosoknak és tanárainknak. 

Így átélve a vetélkedőt, osztálytáncot és az elkészítésükhöz való együtt töltött pillanatokat, varázslatos visszatekinteni azokra a napokra, amikor még pár hete üres tekintetekkel jöttünk be az iskolába. Mára teljes osztállyá váltunk, mintha mindig is egy helyre jártunk volna. 

A vetélkedő végén következett még egy pozitívum, mégpedig hogy nem nekünk kellett bent maradni és takarítani. Na majd jövőre...

Beregi Tímea 9/Ny.C

Osztálykirándulások 6. (10.B)

Idén Szentendrére mentünk osztálykirándulásra. Reggel fél nyolckor volt a találkozó az Árkád áruház földszintjén.

A HÉV-en, míg oda nem értünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, terveztük néhányan a kirándulás utáni közös ebédelést, illetve többen is kaptunk egy-egy Szentendréről érdekességet tartalmazó lapot, melyet fel kellett olvasni az osztálytársaink előtt, s azokat elemeztük.
Mikor megérkeztünk a végállomásra, Szentendrére, mindenki nagy lélegzettel szállt le a meleg hévről a friss levegőre.

Első úticélunk Európa egyik legismertebb kerámiamúzeuma, a Kovács Margit Kerámiamúzeum volt. 
Múzeumi sétánk során a valóság, a mesék, a pogány mitológia és a keresztény Bibliai világból sétáltunk át a középkori időkbe, ám hazánk népművészetének világa is csodálatos módon tárult a szemünk elé. A múzeum emeletének egy részén Kovács Margit otthonának másolatába is betekintést nyerhettünk, igazán érdekes kiállításnak lehettünk szemtanúi.  

Második úticélunk a szentendrei mikro csodák múzeuma volt, de előtte még meghallgathattunk két kiselőadást Szentendréről. 

Az előadások után bementünk az előbb említett ”mikro art” múzeumban. Mikor először beléptünk nagyon meglepődtünk, mivel egy teremben ki volt állítva több mikroszkóp, s ebből állt a múzeum. Viszont mikor belenéztünk egy-egy mikroszkópba, nem hittünk a szemünknek, egy tű befűzőjében láthattunk kicsike tájképeket, rizsszemre festett arcképet, egy hajszál keresztmetszetére alkotott képet illetve más, egészen apró műalkotást.

Harmadik úticélunk egy gyönyörű szerb templom volt. Mikor beléptünk, megcsapott minket a tömjén illata. Észrevettük a kétoldalt lévő ülőhelyeket, így mindannyian leültünk pihenni a hosszú séta után, és meghallgattuk a templomban lévő bútorok elhelyezéseinek okát, közben gyönyörködhettünk a templom szépségében.

A templom megtekintése után bementünk egy egyházi festményekből álló kiállításra, ahol sajnos nem lehetett fotózni.

A kiállítás után lementünk a Duna-parthoz, ahol egy kvízt töltöttünk ki, és a nyertes csapatot csokival jutalmazták.

 A kvíz kitöltése után szabadfoglalkozás volt, hogy magunk is felfedezzük Szentendrét.

Barátaimmal elmentünk megnézni egy karácsonyi hangulatú kis üzletet, ahol nem számított az évszak, ott mindig karácsony volt.

Utána elmentünk enni és összefutottunk a Duna parton az osztály néhány másik tagjával és a maradék időnket közösen töltöttük el.

A találkozó visszafelé a hévnél volt. Felszálltunk rá, és élményekkel telve értünk haza.

Németh Alexandra 

Egy másik nagyon érdekes videó az osztálykirándulásról, Tóth Tomas alkotása: Tomas video

Osztálykirándulások 5. (9.C)

Ebben az évben Esztergomba mentünk osztálykirándulni. 

A Nyugati pályaudvaron találkoztunk, nem csoda, hogy egy-két ember a közlekedés miatt késve érkezett. Felszálltunk a vonatra teljesen szétszéledve. Esztergomban egy útátépítés miatt picit nagyobb kerülővel bandukoltunk el egy focipályáig, ahol buborék fociztunk. Elég viccesen futottunk egymásnak abban a duci szerelésben, majd vágódtunk a földhöz nevetve. Ezután egy hosszú rolleres városnézés következett, felmentünk egyenesen az esztergomi bazilikába, ahol csapatokra osztva egy kérdőív várt minket. Visszaérkezve a szállásra lepakoltunk, majd sárkányhajózni mentünk. Két csapatra osztva indultunk a Dunán, először mindent beleadtunk az evezésbe, de ez a lendület nem tartott sokáig, elég hamar vízi csatába torkollott. Este egy egyiptomi szabaduló szobával próbálkoztunk meg. A meglepően finom vacsora után szabadfoglalkozás gyanánt szórakoztunk az éjjel.

 Reggelre az idő rossz lett, nem is ért váratlanul minket, amikor esni kezdett az eső. Az osztály egyik fele átment Szlovákiába a másik fele pedig csúzlizni ment a focipályára, de ezt az eső hamar elmosta. Kigyalogoltunk az állomásra majd hazavonatoztunk. Bár nem pont úgy alakult, ahogy terveztük, az egészet nagyon élveztük. Egy programmal és nevetéssel teli kirándulást hagytunk magunk mögött.

Tóth Gabriella Laura

Hogy érzik magukat a kilencedikeseink?

Szeptembertől újra a diákoktól hemzseg a Corvin Mátyás Gimnázium folyosója, de mint minden évben, most is találunk új arcokat a kilencedikesek képviseletében. Néhányan lelkesen, viszont vannak, akik már kicsit fáradtan vánszorognak az egyik teremből a másikba. Ugyan tizedikesként én már fellélegezhetek, hogy már nem mi vagyunk a legfiatalabbak a Corvin folyosóin, azért a nosztalgia kedvéért néha-néha visszagondolok az elmúlt egy évre, hogy milyen is volt a kilencedik osztály. Ezért is tettem fel a kilencedikeseknek a kérdést: hogy érzik magukat a Corvinban?

Mivel minden ember különböző, a kilencedikes évfolyamban is találunk eltérő gondolkodású és ambíciójú diákokat. Teljesen érthető, ha sokaknak egy kicsit rémisztő ez az egész folyamat, az iskolaváltás, elvégre ez egy új közösségbe való beilleszkedés kezdetét jelenti. A kérdezettek javarésze bevallotta, hogy eleinte egy kicsit ódzkodtak az iskolakezdéstől, ám egy-két hét elteltével pozitívan kellett csalódniuk, ugyanis egészen más a gimnazista lét, mint amire számítottak. Néhányan azt hitték, hogy végeszakadhatatlan gyötrelmes spártai kiképzésben lesz majd részük, de megnyugodva tapasztalták, hogy ilyenről szó sincs. Azzal viszont mindenki tisztában van, hogy ez még csak a kezdet, és rendesen fel kell kötni a gatyájukat a továbbiakban. Ezzel egyeseknek akadhat némi gondjuk, mivel nem egy diák állította azt, hogy az előző iskolájához képest a Corvin sokkalta erősebb, és az elvárás is nagyobb, így kicsit hiányzik nekik az általános iskola.

Ugyancsak akadnak diákok, akik azt állítják, hogy a gimnáziumot jobban szeretik. Van, aki szerint a barátságos, kellemes légkör teszi, vagy éppen a jó osztályközösség, de volt, aki az ebédlőt emelte ki pozitívumként az előző iskolájához képest.

Összességében a kilencedikesek többsége meg van elégedve a Corvinnal, és szívesen jár iskolába. (Kivéve, ha a hétfő első órájukat egy matematika dolgozattal kezdik.)

(És ami leginkább megdobogtatta a szívemet, a következő kérdésre adott egyöntetű válasz: Megbántad, hogy a Corvin Mátyás Gimnáziumot választottad? A válasz pedig: Egyáltalán nem.)

Ocskó Zsófia 10.D

Osztálykirándulások 4. (11.C)

A 11. c az idei osztálykirándulás során Miskolcra tett látogatást osztályfőnökünk, Lendvainé Kovács Erika vezetésével. Két napot töltöttünk ott, éjszakára egy kollégiumban szálltunk meg.

Az első napon reggel a vasútállomáson gyülekeztünk, hogy aztán kissé hiányosan, de az osztályunk megkezdhesse a kirándulást. Vonattal utaztunk le Miskolcra, ahol először felkerestük a szállásunkat. Miután lepakoltunk és megebédeltünk, elindultunk az aznapi programunkra. Busszal, villamossal és egy kis sétával megérkeztünk a diósgyőri várhoz. Kis várakozás után egy érdekes idegenvezetésen vettünk részt, mely során megismerhettük a vár történetét, majd felmehettünk a tornyokba, ahol megcsodálhattuk a panorámát. 

A vár után továbbálltunk a városközpontba ahol tartottunk pár óra szabadprogramot. Egy kis városnézés és vacsora után visszamentünk a kollégiumba. Innentől következett az újabb úgymond szabadprogram és hajnalig tartó virrasztás, osztályfőnökünk nagy örömére.

A második napon fáradtan és nehezen ébredtünk. Mindenki összepakolt, majd indultunk, hogy letehessük a csomagjainkat. Egy gyors reggeli után pedig máris a villamoson ültünk, úton Lillafüredre. Kisvasúttal folytattuk utunkat a függőkertig, ahol a József Attila-szobornál osztálytársunk pluszpontért felolvasta az Ódát. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, így vidám séta helyett vacogva ücsörögtünk a megállóban, és várakoztunk. Ám a kedvünket ez nem rontotta el. Visszamentünk a központba, ahol ismét szabadprogram várt ránk. Megebédeltünk, és felfedeztük a város azon részeit, amiket első nap nem tudtunk.

Késő délután felszedtük a csomagjainkat, és vonattal hazautaztunk. Az úton osztályfőnökünk tartott egy rövid kvízversenyt értékes ajándékokért a kirándulás alatt szerzett ismeretekből. Összességében a legtöbbünk nagyon jól érezte magát, eseméndús két napot tudhatunk magunk mögött. 

Benkucs Beatrix