Sportajánló: Lovaglás

 

Lovaglás 

 

Írta: Kiss Boglárka Csilla

Sokunkban felmerülhet az a kérdés, hogy melyik sport az, amely ötvözi a tradíciót, a tartalmas egészséges kikapcsolódást és mozgást, valamint terápiás célokat is szolgál. Véleményem szerint, ez egy általam is űzött sport, a lovaglás.

Ötvözi a tradíciót, mert az ókortól kezdve a mai napig nagy számban jelen volt. Nagy Sándor harci ménje, Bukephalosz többször is megmentette gazdája életét, az ókori Rómában Caesart állítólag lovai figyelmeztették a merényletre és persze Attila és serege is lovak hátán nyargalták be a világot. Számtalan előnnyel rendelkezik ez a sport: erősíti az embert, mind fizikailag, mind szellemileg. Erősíti az izmokat, különösen a hát-, váll- és lábizmokra van hatással, valamint fejleszti a tartást és a hajlékonyságot. Mentális előnyei, hogy meditatív hatása van, hiszen lovaglás közben kizárjuk a külvilágot és csak magunkra és a lóra összpontosítunk. A memóriát is fejleszti, mert folyamatosan tanulunk valami újat. És nem utolsó sorban az érzelmeinkre is jó hatással van, mert a lóval való szoros kapcsolat különleges érzelmi többlettel jár, és ha esetleg túralovaglásra megyünk, akkor még a természettel is összhangba kerülhetünk. Jótékony hatással lehet az érzelmi világunkra a lóval kötött barátság is. Tehát ez mind nagyon egészséges, jó hatással van az emberekre.

Rengeteg lovasterápiás központ van, ahol a lovaglást mint mozgást, illetve a lóval való közös lét élmenyét használják fel egészségmegőrző és fejlesztő célokra . Azok a gyerekek, akik lovak mellett nőnek fel biztos, hogy remek felnőttek lesznek, hiszen felelősséget tanulnak, becsülik a munkát, megtanulnak nyerni és veszíteni, empatikusak lesznek, mert egy lóhoz rengeteg türelem, alázat és együttérzés kell és céltudatosságot és kitartást tanulhatnak.

Sokan tartanak ettől a sportágtól, mert veszélyesnek tartják, félnek a lóról való esésektől vagy vannak, akik úgy tartják, hogy nem is sport, mert csak „ülni kell a lovon”. Véleményem szerint ez egy igenis nehéz sportág, amihez rengeteg kitartás, fegyelem kell. Sokkal veszélyesebb sportok is vannak, kellő odafigyeléssel pedig elkerülhetők a balesetek.

Teljes szívvel ajánlom a lovaglást mindenkinek, aki szereti az állatokat és ki szeretne kapcsolódni.

Filmajánló: Baraka

 

Világok arca: Baraka

 

 Írta: Szabó Veronika 

A Baraka egy amerikai dokumentumfilm, melyet 1992-ben mutattak be. Rendezője Ron Fricke. A címben szereplő szó egy ősi, szufi szó, mely áldást, létértelmet, lelket jelent, melyből az evolúciós folyamat elindul. A Baraka a dolgok legbelső lényegére világít rá, erre helyezi a hangsúlyt.

A film 6 kontinens 24 országának 69 színhelyére vezet el minket, a Föld lehető legkülönfélébb helyeire csöppenhetünk. A tér- és időbeli utazás hatalmas ellentéteket feszít egymásnak: egyrészt a gyönyörű, érintetlen tájak, eltérő emberi kultúrák és vallások ütköznek, másrészt az ősi, tiszta világ és a mai, sérült világ kelt feszültséget e lenyűgözően megjelenített műben. Az emberi civilizációt újfajta szemszögből közelíti meg, a párbeszédek hiánya még inkább érzékelteti a Baraka lényegét: magunkra hagy a mű értelmezésével.

A lélegzetelállító vizualitás számomra kifejezetten tetszik, bevonja a nézőt és az alkotás végén úgy éljük meg a látottakat, mintha egy impresszionista verset olvasnánk. Azért hasonlítanám ehhez, hiszen maga az impresszionizmus a benyomásról szól, valaminek a ránk gyakorolt hatásáról, épp ahogyan ez a film: az elménkre hat és hagyja, hogy fokozatosan egyre mélyebbre süllyedjünk saját magunkban. A képek, a videók gondolatokat ébresztenek bennünk, érzelmeket váltanak ki (nincs párbeszéd, nincsenek magyarázatok, nincsenek adatok - magunkra vagyunk hagyva). Kizárólag rajtunk múlik mennyire sikerül átéreznünk a film üzenetét. A mű kétfajta emberi utat mutat be: a természettel harmóniában élő és a modern, nagyvárosi ember útját. A film nem fukarkodik a széppel, de nem is finomkodik a fájdalmas tényekkel: A lenyűgöző természet, kultúra, vallás, illetve a bennszülött törzsi közösségek csodái mellett az emberiség sötét oldalát is elénk tárja. Ilyen például a távol-keleti gyártósorokon dolgozók szörnyű életkörülményei, a húsipar brutalitása, a háborúk, vagy a környezetszennyezés. A természet irtásával egy lélektelen világot teremtünk. A civilizáltság egyre inkább elszakítja a városiasodott embert a természettől, a törzsek viszont nem távolodtak el tőle, életüket sok pontban meghatározza, éppen ezért életük harmonikusabb.

A globalizáció hátrányát is fellelhetjük benne, ennek a kritikus oldalát. Ma már szinte az elektronika körül forog az életünk, magunk mögött hagyjuk a természetet és annak tiszta szépségét. A film szerint a mai modern emberből elveszett az a tudás, amiről az élet valójában szól.  A világ felgyorsult, mindig minden mozgásban van, sosincs megállás. Nem éljük meg a pillanatokat, csak szaladunk, rohanunk előre. Nem is realizáljuk mennyi mindenről maradunk le így. A Baraka a globalizációról és az eltűnő kultúrákról mesél. A film kortól függetlenül várja, hogy elvesszünk benne és részesei legyünk ennek az utazásnak.

 

Orgon az asztal alatt

 Mindenki ismeri Moliére: Tartuffe című komédiáját és nyilván mindenkinek rögtön az asztal alatti jelenet ugrik be a darab kapcsán. Diákjaink elképzelték mi játszódhatott le Orgon fejében, miközben Tartuffe épp megkörnyékezi a feleségét. Jó olvasást mindenkinek! 

Zuzmó

A szentséges és magasságos Istenért!
Ezt a megaláztatást, mely engem ért,
Fölfogni és eltűrni nem tudom.
Hogy kérhet ilyet tőlem asszonyom,
A saját és ennek a háznak urától?
Bár be kell vallanom, most már hajt a kíváncsiság,
De akkor is nevetséges, hogy az asztal alá
Bújva hallgatózzam nőm és vezetőm
Álvágyakkal tűzdelt hangját?
A szentséges terem búráját!
Mit hallok én odakintről?
Ez a hang, ez a morgás Tartuffe lenne, ő,
Ki olyan szent és sérthetetlen?
Valós lenne, hogy ez a szent ember
Szerelmében nejemhez nyúlni mer?
Látnom kell őket, szétmardos a kétség!

(kinéz az asztal alól, látja Tartuffe-öt Elmirához közeledni)

Istenem! Segíts meg! Létezhet ekkora vétség
Egy ilyen „igazhitű”, „alázatos” embertől?
És én neki adtam a házamat,
Miatta elküldtem szeretett fiamat,
Az életem van már az ő kezében,
És ki tudja, mit forgat az eszében…
Lépnem kell! El kell tűntetnem
Az álnok, alamuszi kígyót innen,
Mert mentenem kell, ami menthető!
Uram ég! Hát a szeretett nő
Még a karmai közt leledzik!

(Elmira éppen ekkor küldi ki Tartuffe-öt a folyosóra)

Így van! Köszönöm Uram, hogy egy
Ilyen okos nő lehet mellettem!
Ha ő nem lenne, ki nyitotta volna föl szemem?
Tán még most is csámcsogna rajtam a gaz,
Míg le nem rágja rólam össze húsomat.
Ideje a sarkamra állnom hát!
Ó, Tartuffe élve nem hagyja el a szobát!
Férfi leszek végre, igazi észelvű,
Csak kerüljön a kezem közé az ügyeskezű
Csalója, olyat kap majd balról, hogy jobbal heveri ki.
Most gyorsan! Ki az asztal alól, ki!
Mert én ezt tovább nem fogom hagyni!
Elmira! Jövök már!

Misinkó Csaba

El se tudtam volna képzelni magam,

hogy eme helyzetben legyek e pillanatban.

Itt vagyok s hallgatom, míg e galád nejemet csábítja,

én pedig tűröm némán, míg lelkem és testem bírja.

Ám, ha eljön a pillanat mikor e csalót végre elkapom,

abban nem lesz köszönet, ezt garantálhatom.

Hihetetlenek számomra Tartuffe szavai,

de naiv fejem miatt sajnos ide kellett jutni.

Viszont most itt a vége, kibújt a szög a zsákból,

e gonosz fajzat pokolra jut, de előbb el e házból.

 

Karna Rebeka

No lám! Az asztal alá ültettek, mint valami ebet,

Családtag fogja ejteni szívemen az újabb sebet!

Bezzeg Tartuffe, ő ilyet soha nem tenne, 

Vagy mégis? Majd most fény derül mindenre. 

 

Egyelőre úgy tűnik, tagad mindent a fiú, 

Igazam volt hát, csak a feleségem túl hiú. 

 

Képzelődök vagy azt mondta, amit hallani véltem? 

Máris bekövetkezett, amitől a legjobban féltem! 

Tartuffe egy csaló, igaza volt a családnak, 

Azonnal kitépném a hazug nyelvét a galádnak! 

De maradnom kell, míg Elmira mást nem mond, 

Pedig mindketten tudjuk, hogy győzött, nála a pont.

 

Kiss Eszter

Elbújtatni, hogy hallgatózzak?
Ez milyen együgyűség, hisz'
Tartuffe egy szent, akár csak Elmira,
az igazuknak mindenki hisz!
De ha nejem, ki csendes, szerény
azt állítja, amit gondol,
segítségre szorul szegény,
mert akkor vannak fejében gondok!
Hisz Tartuffe ilyet soha nem tenne,
nem döfne így tőrt hátamba,
legfőképp nem szövetkezne,
ha már befogadtam házamba!
Tiszteletteljes férfiú ő,
ki tökéletes férj lányomnak,
csak Mariann bizony makacs nő
és nem enged akaratomnak!
Bár ki ne akarna ilyen férfit,
becsületes, s odaadó...
de hé, akkor Elmira miért visít,
hogy elszaladt Tartuffe-el a ló?
Mi történik, mi folyik ott?
Miért kell úgy civakodni?
Talán Elmira végig igazat mondott,
s Tartuffe leállt neki hódolni?
Kedvesem szól, hogy lépjek közbe,
de ez akkor sem lehet igaz...
Hogy Tartuffe rátegye kezét nejemre
ki eddig oly' hűséges maradt!
Elmira szólít, segítsek neki,
tennem kéne valamit, de
Tartuffe miért árulna el így?
Nem volt meg neki mindene?
Segítettem, szállást adtam,
asztalára étel került!
Így hálálja meg gesztusomat,
hogy nejem közelébe került!
Na várjál te aljas szemét,
söpredék, hogy van még képén bőr!
Hiszek neked Elmirám!
Megmentelek Tartuffe-től!

 

Seilinger Fanni

Abbahagyja, mikor az nekem megfelel
Én szabom meg, hogy meddig mehet majd ő el?
Elmira drága, hitvesem mindhalálig
Más kergesége eljutott koponyádig?
Hisz jól mondod te is, Damis itt a vétkes!
A jó Tartuffe-t csak védeni érdemes!
Szerelmi vallomást lázas elméd szülte,
Dorine mondta, fejed nemrég az gyötörte!

...mi ez a helyeslés? Bárgyú, szép szavak?
Tartuffe, testvér szívednek igaz e alak?
Nem hiszem el...! Ilyet hogy tehetett velem?
Társa a bajban, ő segítőt lelt bennem!
Könnyedén talált - ezért lett vajon ilyen?
Csalárd, hazug, egy nőmre áhítozó chien!

Sok a gondolat - csak e zaj ne zavarna -
Mitévő legyek most, árulástól hajtva?
Elmira okos nő - talán ő majd tudja
Kimászom innen - válaszokat megadja...