Évzárás a Corvinban
Vége egy újabb évnek, nem volt a legjobb év, igaz? Az a sok
szörnyűség, a járvány, az elszigeteltség egymástól, a digitális oktatás,
mindenkiben mély nyomot hagyott. Kivettek minket a biztonságos terünkből, a
komfortunkból, ráadásul elszakítottak minket az emberektől, a barátainkról.
Sokan így emlékezünk az elmúlt évről. Nem, hogy inkább az örömre való okokat
keresnénk, a közel normális nyarat, amit kaptunk vagy, hogy visszajuthattunk a
megszokott körülmények közé, és tapasztaltabban kerültünk ki a járvány
béklyóiból. De hát sokkal könnyebb mindenben a rosszat látni, mint az örömöt
keresni.
Pedig az örömöt megtalálhatjuk abban a rengeteg
hátrányoshelyzetű gyerek szemében, akiknek többek közt a mi iskolánk is, a mi
diákjaink és tanáraink is nagylelkűen ajándékokat, és édességeket juttattak el.
Ott van az öröm az osztálykarácsonyok levegőjében, mikor az emberek hajlandók
túllépni sérelmeiken, vitáikon és egy rövid ideig úgy igazán élvezik egymás
társaságát és szeretik egymást. Amikor van bátorságuk leengedni a
bizalmatlanság és távolságtartás alkotta pajzsukat. Meg tudjuk érteni őket, de
az év ezen időszakában az ember kicsit áttekinti az évét, csak úgy, mint az
életét, és mer egy kicsit bizalommal lenni.
Vége az évnek. De mi értelme ennek? Habár sokan még mindig
kétezer-huszonegyben érzik magukat, ennek az évnek a lezárása is messzebb vitt
minket, valaminek a végére értünk, és elkezdődik valami új. Talán most ránk
nézve is minden jobb lesz, ebben az új évben több időnk lesz együtt lenni,
többet tudunk majd törődni egymással, és kevésbé kell félnünk. Az iskolánk
régen elvesztett programjait most visszakaphatjuk. Egy új év kezdete bár
jelentéktelennek tűnhet, mégis sokkal több, magunk mögött hagyhatjuk a
sérelmeinket, és erőt ad nekünk, hogy jobbak legyünk, ezért tiszteljük az új
évet, mert nem csak hogy bölcsebbek leszünk a magunk mögött hagyott év után, de
kapunk egy új esélyt.
