Beszámoló a 10.b bécsi útjáról

 December 16-án reggel megkezdődött a Bécs felé vezető utunk, ahová Roli, a buszsőfőrünk vitt el minket. Rajtunk kívűl (10.B), a 9.Nyc és osztályfőnökük is velünk tartott. Az út alatt mindenki elfoglalta magát, pihent, beszélgetett. Első megállónk a Hundertwasser Museum volt, ahol bejártuk Friedensreich Hundertwasser által alkotott, ihletett műveket. A művészeteket kedvelőknek kifejezetten ajánlott ez a hely. A múzeum látogatás után megnéztük a Hundertwasser-házat, itt készültek osztályképek, amik megtekinthetőek az iskola Facebook- illetve Instagram oldalán.

Ezek után a belváros látványosságai közül néztünk meg néhányat, amikhez pár osztálytársunk tartott egy kis bemutatást, hogy tanuljunk is valami érdekeset.
Az út során feltérképezhettük a várost, és hogy mit nézhetünk meg szabadidőnkben. A legtöbben a karácsonyi vásárokat, éttermeket látogattak meg, de például a Billa nevű bolt is népszerű volt a látogatók körében.
Barátaimmal betértünk a Five Guys névre hallgató amerikai gyorsétterembe és megkóstoltuk a messze földön híres hamburgerüket.
A napunkat Bécs legnagyobb vásárában Rathausplatz-on fejeztük be. Rengeteg stand és még annál is több ember volt a téren, vigyáznunk kellett el ne keveredjünk egymástól a nagy tömegben. Nagyon színvonalas, színes, sötétben lélegzetelállító látványt nyújtott az egész város.

A hazaút remek hangulatban telt, bár már sokan elfáradtak, mire visszatértünk az iskolához.
Összeségeben én nagyon jól éreztem magam, és várom, hogy a jövőben újra visszatérjünk,esetleg már hóeséssel egybe öltve.

Bunda Lilien, 10.B

Jubileumi Gálaest

 Jubileumi Gálaműsor

A Corvin Mátyás Gimnázium 90. jubileumi évfordulója alkalmából, a junális után ismét előadás nyújthattunk színjátszó szakkörünkkel.

A nyár során el is kezdtük a szöveg tanulását, hisz nem sok időnk volt az október 7-ei előadásig. Csapatunk új tagokkal bővült, akiket egyből a mély vízbe dobtunk, de remekül helyt álltak. A próbáknak augusztus végén álltunk neki, minél jobb produkciókat szerettünk volna létrehozni. Sok próbával, nehézséggel álltunk szembe, viszont sikerült leküzdenünk ezeket, és rendkívül színvonalas, szórakoztató előadásokkal színesítenünk a gálaműsort.

A fellépes napján már kellően izgattak voltunk, igyekeztünk mindent részletről-részletre átvenni, hogy minél kevesebb hibázási lehetőség legyen. Három darabot adtunk elő, külünböző korszakokból, köztük megjelenítve az iskola kezdetét is. A jelmezekkel, kellékekkel ellátott, eddigi legnagyobb jelentőségű performenszünk volt megtekinthető az Erzsébet Ligeti Színházban, ami nem jöhetett volna létre a szakkör vezetője Bodnár-Józsa Ildikó Tanárnő kitartása nélkül, illetve a segítségünkre lévő stáb nélkül.

Pozitív visszajelzések születtek az elődást követően, aminek roppantul örültünk, hiszen a sok befektett energiánk megtérült. A már nemis olyan kicsi csapatunk sok tapasztalattal gazdagodott, és reméljük, hogy a jövőben ezeknek hasznát fogjuk venni.

Bunda Lilien, 10.B

Beszámoló az év eleji kirándulásokról

 

9.D osztály beszámolója:

Szeptember 16-án reggel olyan 9 óra körül volt a gyülekező. Az Örs vezér teréről indultunk a 11. kerületbe lézerharcra. Miután odaértünk, volt nagyjából 20 perc szünetünk felkészülni, aztán csapatokra oszlottunk és kezdődhetett a játék. Az osztályfőnökünk és helyettesünk is játszott velünk; ez még inkább feldobta a hangulatot. A két-két csapaton belül többnyire a tanárnők csapatai nyertek, de mind ugyanúgy élveztük a játékot. Két óra lézerharc után volt két óra szünetünk, ahol tudtunk ebédelni és kicsit kifújni magunkat. Aztán átmentünk bowlingozni kisebb csapatokra oszlottunk és nagyjából másfél óránk volt játszani. Nagyon jól éreztük magunkat és kicsit jobban meg is ismerhettük egymást

Veres Dorottya 9.D

 

10. osztály beszámolója:

Szentendrei kirándulás

 

2022.09.16-án útnak indultunk Szentendre felé az osztállyal.

Első helyszínünk a Szamos Marcipán Múzeum volt, ahol különbőző marcipán szobrokat, alkotásokat tekinthettünk meg. Lenyűgűző munkákat láttunk, sok óra műveit. Miután itt végeztünk kezdetét vette a fő program. Csoportokat alkottunk, azt követően nekikezdtünk Fazekas Boglárka és Vass Virág Tanárnő által készített feladatsornak. A barátaimmal remekül mulattunk, igyekeztünk hamar végezni a feladványokkal, hogy maradjon időnk önálló tevékenységre is. Mielőtt hazaindultunk volna, még lenéztünk a Duna korzóra, itt is eltöltöttünk egy kis időt, ki-ki mivel.

Szerencsénkre elkerült minket az eső, nem úgy, mint a tavalyi évben. Összeségében jól éreztük magunkat, hamar eltelt a pénteki tanítás nélküli napunk.

 

Bunda Lilien 10.B

 

 

9.C osztály beszámolója:

Eredetileg a Királyrétre mentünk volna osztálykirándulásra, azonban az esős idő miatt meg kellett változtatnunk a helyszínt. Az osztályban, hosszas megvitatás után úgy döntöttünk, hogy az osztályfőnökünk által már leszervezett történelmi múzeumi látogatás után, szívesen elmennénk bowlingozni. A Tanár Úr természetesen nyitott volt az ötletünkre, lefoglalták nekünk a pályákat.

Péntek reggel az Örs Vezér terén találkozunk, a metrómegállóban. Miután mindenki megérkezett az izgalmas kirándulásunk kezdetét vette. Körülbelül fél órával hamarabb megérkeztünk a Nemzeti Múzeumhoz, így amíg várakoztunk csináltunk néhány osztályfotót, illetve beszélgettünk. Tíz órakor bementünk és a rendhagyó történelem óránk elkezdődött. Őszintén arra számítottam, hogy unalmas lesz az előadás és csak egy monológot fogunk hallani, szerencsére az egész nagyon interaktív volt, kaptunk csoportos feladatot is, aminek elvégzése közben mindannyian jól szórakoztunk. Bowling előtt fél óra szabad foglalkozás volt. Délben találkoztunk a múzeum kertjében és onnan rögtön indultunk is tovább. Mikor odaértünk mindenki megkapta a bowlingcipőjét és csoportokra osztódtunk. Sokan nem játszottak még ezelőtt, ami számomra meglepő volt. Rá tudtuk venni a kisérő tanárainkat is, hogy részt vegyenek a játékban.

Én személy szerint remekül éreztem magamat, de úgy gondolom, hogy nem én voltam az egyedüli. Szerintem nagyon fontosak az osztálykirándulások az osztályközösség építéséhez, illetve fenntartásához. Minden évben csodálatos emlékekkel terünk vissza a néha monoton hétköznapokba. Merem állítani, hogy ezek a legemlékezetesebb napok a tanévekben. Nekünk még nem volt lehetőségünk több napos kirándulásra menni, de remélem, hogy hamarosan erre is sor kerülhet.

Szépe Viktória, 9.C

 

Beszámoló: az első hét a kilencedikesek szemszögéből

 

Első hét a Corvin Mátyás Gimnáziumban

 

   Az első teljes hetünk kilencedikesként még mindig izgalmasan indult az előző csonka hét ellenére is.  Ugyan már nagyjából ismertük az iskolát, mégis előfordultak váratlan akadályok. Eleinte a termek megtalálása elég nehezen ment. A sok új tanár és diák nevét is nehéz volt megtanulni elsőre. Furcsa volt az iskolai rendszer és a korábbi csengetési rend, de idővel mindent megszoktunk és bele jöttünk ebbe is.

Hétfőn izgatottan siettünk az első óránkra. Amint kicsöngettek egyből mentünk a következő terembe. Ez egy ideig így ment, aztán rájöttünk, hogy két óra között van némi időnk szusszanni egy kicsit.

Keddre már összeszedettebben indult a napunk. Már egészen fölfedeztük az iskola rejtelmeit, többek között a Corvin gyönyörű könyvtárát.

A hét középső napján, már kiismertük az iskolát, persze adódtak nehézségek a nap folyamán, de ezeket könnyedén megoldottuk együtt.

Az utolsó két napon az osztály egyre jobban megismerte egymást és a közösséget.

Az első hetünk lényegében kissé fárasztóan telt, de nagyon örülünk annak, hogy ennek az iskolának lehetünk a diákjai.

 

 Bartha Míra, Veres Dorottya, 9.D

Ünnepi Juniális

 

Idén ünnepli 90 éves fennállását a Corvin Mátyás Gimnázium. A különleges alkalmat június 11-én hatalmas ünnepséggel tettük emlékezetessé. Mondhatom, hogy „tettük”, hiszen mindannyian -diákok, szülők- rengeteget tettünk azért, hogy ez a nap jól sikerüljön.

A juniális napján reggel 8-tól fejlesztettük izmainkat a férfias munkák elvégzésével: székeket hordtunk, sátrakat szereltünk össze, és mindent előkészítettünk a zökkenőmentes kezdéshez.

Déltől már inkább a szülők főzőcsapatait környékeztük meg, mert odacsalt minket a bográcsokban készülő ételek illata. Akadt ott óriási séf késsel hagymát aprító kilencedikes kukta srác, de profi krumplipucoló lányok is.

Remek hangulatban készültek az ételek, és a maradék hagymát is szívesen elfogyasztottuk zsíroskenyéren.

Délután azután elkezdtek özönleni az érdeklődők. Mind több és több öregdiák érkezett, hogy felidézze gimnáziumi éveit. Érdekes volt látni, milyen szívesen látogatnak vissza a tavaly, vagy két éve végzettek, és mellettük a 30-40 éve érettségizett Corvinosok.

Egész szórakoztató volt a sütemény és szörp árusítás is a felállított sátrakban... nahát...ilyet sem csináltunk még!

Azért -be kell valljam- , a nyüzsgés, a színpadi előadások, az ide-oda csapódás a brátokkal, osztálytársakkal tette igazán élvezetessé a rendezvényt.

Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen „cool”, színes forgatagot jelent majd a „juniális”.

Jó volt részese lenni.

Szabó Balázs, 9.D

Beszámoló a Mátyás-vetélkedőről

 A 9. évfolyam válogatott tanulói ez évben is megmérkőztek egymással, az iskola névadója -Corvin Mátyás-  tiszteletére megrendezett Mátyás-vetélkedő során.

Szeretném leszögezni, hogy aki azt hiszi, hogy ez egyszerű történelmi verseny volt, az nagyot téved. A versenyzőknek nem csak évszámokat és több tucat adatot  kellett megtanulniuk, hanem ismerniük kellett a XV. század történelmi hírességeit, illetve helyszíneit.  A különböző kihívások között a  négy fős csapatoknak elő kellett adniuk egy Mátyás királyhoz kapcsolódó színi előadást, ami talán mind közül a legnehezebb és összetettebb feladat volt. Ennek ellenére minden egyes osztály  versenyzőinek sikerült megmutatnia, hogy megérte az a sok belefektetett energia,  az a  rengeteg gyakorlás és az erre fordított idő, hiszen minden csapatnak sikerült színvonalas,  humoros , szinte profi színészeket megszégyenítő műsort előadni. Ezután jött csak az igazi megpróbáltatás : a „disputa” feladat, mely során a versenyzőknek két hosszú percen keresztül érvelniük kellet egy téma mellett vagy éppen ellen, és meg kellet győzniük a zsűri tapasztalt tagjait, hogy nekik van igazuk. Ez a feladat nemcsak, hogy nagy háttértudást igényelt, hanem nem kevés bátorságot is, hogy ki merjenek állni a nagy tömeg elé, és mikor mindenki őket nézi magabiztosnak mutatkozni.

Ám a próbatételek sorának még ezzel sem lett vége. Az iskola- és kerülettörténeti totó során, nyílt csak igazán lehetőségük a diákoknak megcsillogtatniuk tudásukat, ami által rengeteg új ismeretet szerezhettek Mátyásföld és az idén 90 éves gimnázium hosszú történetéről.

 A sok tanulást és tudást igénylő feladat mellett azonban nem szabad elfeledkeznünk a Mátyás királyhoz kapcsolódó ajándékról, amit a csapatoknak saját kezűleg kellett elkészíteniük. Volt ott kérem torta, országalma, zászló, és egyéb, az alkotóit megizzasztó remekmű. Mindent összevéve, a csapatok remekül teljesítették az összes feladatot, így a zsűri igen nehéz helyzetbe került. Hosszadalmas tanácskozás után tudták csak kihirdetni a szinte hajszálakon múló végeredményt, miszerint a vetélkedőt, nagy küzdelmek után, a 9.D osztály csapata nyerte meg, akik a sok jutalom és elismerés mellett még jegyeket is a kaptak a versenyhez kötődő Hunyadi László című operaelőadásra.

Szabó Balázs, 9.D

Évzáró gondolatok - az évkezdéshez

 

Évzárás a Corvinban

 

Vége egy újabb évnek, nem volt a legjobb év, igaz? Az a sok szörnyűség, a járvány, az elszigeteltség egymástól, a digitális oktatás, mindenkiben mély nyomot hagyott. Kivettek minket a biztonságos terünkből, a komfortunkból, ráadásul elszakítottak minket az emberektől, a barátainkról. Sokan így emlékezünk az elmúlt évről. Nem, hogy inkább az örömre való okokat keresnénk, a közel normális nyarat, amit kaptunk vagy, hogy visszajuthattunk a megszokott körülmények közé, és tapasztaltabban kerültünk ki a járvány béklyóiból. De hát sokkal könnyebb mindenben a rosszat látni, mint az örömöt keresni.

Pedig az örömöt megtalálhatjuk abban a rengeteg hátrányoshelyzetű gyerek szemében, akiknek többek közt a mi iskolánk is, a mi diákjaink és tanáraink is nagylelkűen ajándékokat, és édességeket juttattak el. Ott van az öröm az osztálykarácsonyok levegőjében, mikor az emberek hajlandók túllépni sérelmeiken, vitáikon és egy rövid ideig úgy igazán élvezik egymás társaságát és szeretik egymást. Amikor van bátorságuk leengedni a bizalmatlanság és távolságtartás alkotta pajzsukat. Meg tudjuk érteni őket, de az év ezen időszakában az ember kicsit áttekinti az évét, csak úgy, mint az életét, és mer egy kicsit bizalommal lenni.

Vége az évnek. De mi értelme ennek? Habár sokan még mindig kétezer-huszonegyben érzik magukat, ennek az évnek a lezárása is messzebb vitt minket, valaminek a végére értünk, és elkezdődik valami új. Talán most ránk nézve is minden jobb lesz, ebben az új évben több időnk lesz együtt lenni, többet tudunk majd törődni egymással, és kevésbé kell félnünk. Az iskolánk régen elvesztett programjait most visszakaphatjuk. Egy új év kezdete bár jelentéktelennek tűnhet, mégis sokkal több, magunk mögött hagyhatjuk a sérelmeinket, és erőt ad nekünk, hogy jobbak legyünk, ezért tiszteljük az új évet, mert nem csak hogy bölcsebbek leszünk a magunk mögött hagyott év után, de kapunk egy új esélyt.

 

 Kecskeméti Noel, 10.D