9.D
a könyvtárban
Egy
szeles pénteken a 9.d osztály tudásra éhező tanulói a Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtárba látogattak.
Valljuk
be őszintén, ma már a digitális eszközök világában nem járnak annyian
könyvtárba, mint egykoron. Talán ezért is olyan fontos jobban megismertetni az
ifjúsággal, és megmutatni nekik, hogy a számítógépen és telefonokon kívül is
van élet. Amint beléptünk a könyvtár tudást sugárzó, neobarokk stílusú épületébe,
mintha kicsit lelassult volna az élet, és hirtelen egy nyugodtabb, komótosabb
világba érkeztünk. Egy világba, ahol közel másfélmillió könyvnyi tapasztalat és
bölcsesség vesz minket körül, hosszú évek, életek munkái.
Egy könyvtárban
persze nem az épület a lényeg, hanem a benne rejlő információ, de most mégis
úgy érzem , meg kell említenem a 19.századi palota lenyűgöző építészeti
megoldásait. Az egymásba nyíló díszesebbnél díszesebb „könyvszagú’’ termek végtelennek tűnő sora, egészen magával
ragadó élményt nyújt, mint egy gyönyörű labirintus, amiből igazából nem is
akarsz kijutni.
Ha ez még mind nem lenne elég, nekünk -és csak
nekünk- megmutatták a könyvtár egy „titkos” szintjét. Ott a könyveket egy
különleges technikával tárolják helymegtakarítás céljából. Ezt a „szuper titkos
módszert” viszont sajnos nem árulhatom el...
Érdekes
belegondolni, hogy ebben a már több, mint százéves épületben, hány ember
fordult már meg fennállása óta, és hogy vajon száz évvel ezelőtt, az akkori
fiataloknak milyen érzés lehetett a könyvtárban lenni, s olvasni hosszú órákon át. Hiszen akkoriban ez
volt az egyetlen elérhető információforrás , nem úgy mint ma, az internet kusza
korában. Jó hír viszont, hogy a mai
gyors információáramlás ellenére, a
könyvtár továbbra is az egyetemi
hallgatók életének egy fontos része.
Végezetül
csak annyit szeretnék mondani, hogy a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár egy olyan
hely a sok közül amit mindenkinek látnia kell és éreznie a könyvek erejét.
Szabó Balázs, 9.D
