Mindenki ismeri Moliére: Tartuffe című komédiáját és nyilván mindenkinek rögtön az asztal alatti jelenet ugrik be a darab kapcsán. Diákjaink elképzelték mi játszódhatott le Orgon fejében, miközben Tartuffe épp megkörnyékezi a feleségét. Jó olvasást mindenkinek!
Zuzmó
A szentséges
és magasságos Istenért!
Ezt a megaláztatást, mely engem ért,
Fölfogni és eltűrni nem tudom.
Hogy kérhet ilyet tőlem asszonyom,
A saját és ennek a háznak urától?
Bár be kell vallanom, most már hajt a kíváncsiság,
De akkor is nevetséges, hogy az asztal alá
Bújva hallgatózzam nőm és vezetőm
Álvágyakkal tűzdelt hangját?
A szentséges terem búráját!
Mit hallok én odakintről?
Ez a hang, ez a morgás Tartuffe lenne, ő,
Ki olyan szent és sérthetetlen?
Valós lenne, hogy ez a szent ember
Szerelmében nejemhez nyúlni mer?
Látnom kell őket, szétmardos a kétség!
(kinéz az
asztal alól, látja Tartuffe-öt Elmirához közeledni)
Istenem!
Segíts meg! Létezhet ekkora vétség
Egy ilyen „igazhitű”, „alázatos” embertől?
És én neki adtam a házamat,
Miatta elküldtem szeretett fiamat,
Az életem van már az ő kezében,
És ki tudja, mit forgat az eszében…
Lépnem kell! El kell tűntetnem
Az álnok, alamuszi kígyót innen,
Mert mentenem kell, ami menthető!
Uram ég! Hát a szeretett nő
Még a karmai közt leledzik!
(Elmira
éppen ekkor küldi ki Tartuffe-öt a folyosóra)
Így van!
Köszönöm Uram, hogy egy
Ilyen okos nő lehet mellettem!
Ha ő nem lenne, ki nyitotta volna föl szemem?
Tán még most is csámcsogna rajtam a gaz,
Míg le nem rágja rólam össze húsomat.
Ideje a sarkamra állnom hát!
Ó, Tartuffe élve nem hagyja el a szobát!
Férfi leszek végre, igazi észelvű,
Csak kerüljön a kezem közé az ügyeskezű
Csalója, olyat kap majd balról, hogy jobbal heveri ki.
Most gyorsan! Ki az asztal alól, ki!
Mert én ezt tovább nem fogom hagyni!
Elmira! Jövök már!
Misinkó Csaba
El se tudtam volna képzelni magam,
hogy eme helyzetben legyek e pillanatban.
Itt vagyok s hallgatom, míg e galád nejemet csábítja,
én pedig tűröm némán, míg lelkem és testem bírja.
Ám, ha eljön a pillanat mikor e csalót végre elkapom,
abban nem lesz köszönet, ezt garantálhatom.
Hihetetlenek számomra Tartuffe szavai,
de naiv fejem miatt sajnos ide kellett jutni.
Viszont most itt a vége, kibújt a szög a zsákból,
e gonosz fajzat pokolra jut, de előbb el e házból.
Karna Rebeka
No lám! Az asztal alá ültettek, mint valami ebet,
Családtag fogja ejteni szívemen az újabb sebet!
Bezzeg Tartuffe, ő ilyet soha nem tenne,
Vagy mégis? Majd most fény derül mindenre.
Egyelőre úgy tűnik, tagad mindent a fiú,
Igazam volt hát, csak a feleségem túl hiú.
Képzelődök vagy azt mondta, amit hallani véltem?
Máris bekövetkezett, amitől a legjobban féltem!
Tartuffe egy csaló, igaza volt a családnak,
Azonnal kitépném a hazug nyelvét a galádnak!
De maradnom kell, míg Elmira mást nem mond,
Pedig mindketten tudjuk, hogy győzött, nála a pont.
Kiss Eszter
Elbújtatni, hogy hallgatózzak?
Ez milyen együgyűség, hisz'
Tartuffe egy szent, akár csak Elmira,
az igazuknak mindenki hisz!
De ha nejem, ki csendes, szerény
azt állítja, amit gondol,
segítségre szorul szegény,
mert akkor vannak fejében gondok!
Hisz Tartuffe ilyet soha nem tenne,
nem döfne így tőrt hátamba,
legfőképp nem szövetkezne,
ha már befogadtam házamba!
Tiszteletteljes férfiú ő,
ki tökéletes férj lányomnak,
csak Mariann bizony makacs nő
és nem enged akaratomnak!
Bár ki ne akarna ilyen férfit,
becsületes, s odaadó...
de hé, akkor Elmira miért visít,
hogy elszaladt Tartuffe-el a ló?
Mi történik, mi folyik ott?
Miért kell úgy civakodni?
Talán Elmira végig igazat mondott,
s Tartuffe leállt neki hódolni?
Kedvesem szól, hogy lépjek közbe,
de ez akkor sem lehet igaz...
Hogy Tartuffe rátegye kezét nejemre
ki eddig oly' hűséges maradt!
Elmira szólít, segítsek neki,
tennem kéne valamit, de
Tartuffe miért árulna el így?
Nem volt meg neki mindene?
Segítettem, szállást adtam,
asztalára étel került!
Így hálálja meg gesztusomat,
hogy nejem közelébe került!
Na várjál te aljas szemét,
söpredék, hogy van még képén bőr!
Hiszek neked Elmirám!
Megmentelek Tartuffe-től!
Seilinger Fanni
Abbahagyja, mikor az nekem megfelel
Én szabom meg, hogy meddig mehet majd ő el?
Elmira drága, hitvesem mindhalálig
Más kergesége eljutott koponyádig?
Hisz jól mondod te is, Damis itt a vétkes!
A jó Tartuffe-t csak védeni érdemes!
Szerelmi vallomást lázas elméd szülte,
Dorine mondta, fejed nemrég az gyötörte!
...mi ez a helyeslés? Bárgyú, szép szavak?
Tartuffe, testvér szívednek igaz e alak?
Nem hiszem el...! Ilyet hogy tehetett velem?
Társa a bajban, ő segítőt lelt bennem!
Könnyedén talált - ezért lett vajon ilyen?
Csalárd, hazug, egy nőmre áhítozó chien!
Sok a gondolat - csak e zaj ne zavarna -
Mitévő legyek most, árulástól hajtva?
Elmira okos nő - talán ő majd tudja
Kimászom innen - válaszokat megadja...
