Deresen
Deresen nyugszik az erdő,
Deresen az elverendő
Tolvaj lelkem nyög,
Ócska jellemem leköp.
A bűneimet csak róni,
A Jóistennek meggyónni
Nem tudom, eltűnt
A szó, s tüdőm kihűlt.
Gyávának nevez, aki lát,
Aki látja a pirulát,
Ha legurítom,
A hazám nyomorítom.
Mondják nekem az emberek,
Hogy minden szót csak elverek,
Nem értik ők már,
Hogy rímmel cáfolok rá.
Velőtrázó harangszó
1.
Halkan szállt fel
a mozdony füstje.
Csendben indult aznap a vonat.
Négy óra múlt el nem sokkal,
De most már nem utasokkal
Robogott el,
Port kavart fel.
Hajj, átlátok-e még valaha a portól?
Nem látsz át fiam! – a harang így szól.
2.
Eltűnt ott az út,
hol nem is volt,
Ijedtében egy ló kibakolt.
Néma csendben ordítottak,
Rádiók elhalkultak,
És könnyezett,
Mert elesett.
Hajj, átlátok-e még valaha a portól?
Nem látsz át fiam! – a harang így szól.
3.
Tovament hát a
vonat innét
Vakon – nem látta, mit tép szét.
Kezeket, lábakat tört le,
S hogy életeket tett tönkre,
Az gyalázat!
Nincs alázat!
Hajj, átlátok-e még valaha a portól?
Nem látsz át fiam! – a harang így szól.
4.
Kössük össze hát a
láncokat!
Egyesítsük most családunkat!
Vállat vessen mind, ki magyar,
Megannyi test egy vért takar!
Egyből lettünk!
Egyek leszünk!
Hajj, átlátok-e még valaha a portól?
Átmegyek, ha nem! – s leverem a toronyból!
