Japán délután 2018.

November 7-én, szerdán "japán délutánt"  tartottunk a könyvtárban. A program célja az volt, hogy mi, japán szakkörösök katakanákkal (japán speciális karakterek) próbáljuk meg leírni a tanulók nevét. 

Ezen kívül még japán játékokat is kipróbálhattak az érdeklődők.

 A fiúk yukatába öltöztek, Lilla japán iskolai egyenruhába. Makiko-sensei pedig kimonóban volt.

 Jól éreztem magam, mert nagyon sokat nevettünk és megmutathattuk azt a tudást, amit az eddigi évek során tanultunk.

Baranka Gergely 9/C

Így táncolták körbe a kilencedikesek a földet – riport a gólyabálról

A gólyahét fénypontja, a gólyabál igen nagy sikert aratott ebben az évben is. A négy osztály szorgosan készült a megmérettetésre, melynek meg is lett az eredménye.
Az eseményen a műsorvezetőket a tizedik évfolyamból választották ki, ők köszöntötték a nézőket, bemutatták a zsűrit, majd a DÖK elnökét, Zsoldos Fannit hívták a színpadra, aki szólt pár szót a kilencedikesekhez. Megköszönte a gólyahéten történt fáradozásaikat, és megdicsérte őket, milyen ügyesen oldották meg az eddigi feladatokat.
Ezután vette kezdetét a gólyák által kitalált táncok bemutatása.

Osztálykirándulások 10. (10.A)

Szeptember 21-én és 22-én elmentünk osztályommal Esztergomba. Az odaút viszonylag unalmasan és fáradtan zajlott. Miután odaértünk a kempingbe, felosztottuk, ki kikkel fog éjszakázni. A hangulatunkat a házban megbúvó több száz pók sem lombozta le. Az osztállyal elmentünk sárkányhajózni, ami nagyon élvezetes volt, bár a végére már mindenki éhenhalt vagy csak szimplán izomsorvadást kapott az evezéstől (ez költői túlzás - a szerk.). A nap további szakaszában szabadprogram volt, ezután vacsoráztunk, amire csak röpke egy órát vártunk. Olyan tíz óra körül jó diákok módjára kiültünk a tűzrakóhely köré, ott beszélgettünk, zenét hallgattunk és hülyültünk. Aztán próbáltunk szót érteni a szomszéd házban lakó csehekkel, ami elég nehéz volt, mert egyikünk sem beszélt a másik nyelvén. Másnap kissé fáradtan indult a napunk. Az időjárás eléggé ellenünk volt, röpke tizenöt fok lett hirtelen egy kis esővel fűszerezve. Ennek ellenére is megnéztük a Bazilikát, ami igencsak szép és mesebeli volt, aztán körülnéztünk a vármúzeumban is. A nap hátralévő részében semmi említésre méltó dolog nem történt, hazaértünk épségben, egészségben.

Steppinger Tamás

Október 23-i megemlékezés

A legtöbb kötelező jellegű ünneplés sokszor teher a diákság hátán. Hiszen több esetben leginkább az ünneplő viselésével és az általában egy órán keresztül való, egy másik osztály előadásának bámulásával lehet egybekötni. De lehet-e jól megszervezni egy ilyen műsort? Úgy, hogy a közönség – , amely tagjainak legnagyobb problémája az, hogy a következő órában témazárót írnak – átérezze és elgondolkozzon rajta?

Határozottan úgy gondolom, hogy igen, lehet. Ugyanis az október huszonharmadikai megemlékezés, amelyet idén a 10.A tartott, megérintett. Olyan volt, mint egy jó könyv, elrepített abba az időbe, megajándékozott az akkori emberek komor érzelmeivel. Az időjárás is, mintha csak magától igazodott volna a búskomorsághoz: sötét felhők borítottak minket a gyász takarója alá, akik végignéztük, ahogy nálunk nem sokkal idősebb gyerekek „meghalnak”. Majd ezután a gyertyák fényében, a róluk való megemlékezés miatt mintha kicsit visszatértek volna az életbe.

Számomra ez az eddigi leghangulatosabb október huszonharmadika volt, amit láttam. Kicsit én is ott voltam, együtt harcolva azokkal a gyerekekkel azért, hogy az emberek tegyenek végre valamit az elnyomás ellen. Ahogy, mint tudjuk, tettek is.

Seilinger Fanni 9.NyC