Horváth Dominika az iskolánk új pszichológusa. Nemrég végezte el az egyetemet, nagyon segítőkész, nyílt és kedves. Az interjú ideje alatt – amit köszöntésképpen készítettünk vele a távoktatás alatt – megengedte, hogy tegezzük őt. Üdv a Corvin Mátyás Gimnáziumban!
 |
F, E: Szia Dominika!
D: Sziasztok!
F: Kezdésnek mesélj egy kicsit magadról! Illetve, hogy mit jelent számodra a pszichológus szakma, és miért pont ezt választottad szakmádnak?
D: Horváth Dominikának hívnak. 24 éves vagyok. Tavaly nyáron végeztem az egyetemen, úgyhogy még elég friss a diplomám. Sokan kérdezték már, hogy miért választottam ezt a szakmát, de igazából egyszer sem tudtam jó, vagy igazi választ adni rá, mert én magam se tudom, hogy miért, és hogy mikor találtam ki. Igazából szinte csak ez érdekelt. Ennyire emlékszem, hogy szinte csak ez.
F: Az egyetemen konkrétan milyen végzetséget szereztél végül?
D: A diplomámban okleveles pszichológus a megnevezés. A mesterképzést az ELTE-n Tanácsadás és Iskolapszichológia szakirányon végeztem, amire eredetileg a tanácsadási szak miatt mentem, de így ez egy jó lehetőség volt. Hiszen ezért most itt lehetek, és így el tudtam kezdeni a munkám.
F: Mi az, amit a legszívesebben csináltál? Esetleg miből írtad a szakdolgozatodat?
D: Szakdolgozatomat sport témában írtam. Azzal kapcsolatban, hogy milyen tapasztalat úgymond kiesni a sport csapatból. Ezzel kevesebbet foglalkoztunk az egyetemen, csak a szakdolgozat írása alatt foglalkoztam vele én. De ezen kívül nehéz kiválasztani egy olyan dolgot, amit a legszívesebben kutattam volna. Nagyon sok érdekes téma volt, és a legtöbb tanár nagyon jól tanított. Miattuk is nagyon szerettem. A teszteket és a csoportfoglalkozásokat is egyaránt élveztem.
F: Esetleg van valami, ami kiemelkedő vagy érdekes lehet külső szemlélők számára?
D: Én például nagyon szerettem, mikor több teszt meg interjúk alapján kellett esettanulmányt írni. Nem is esettanulmányt, inkább egy emberrel kapcsolatos tapasztalatokat, mert nagyon jól ki tudja adni, hogy milyen is igazából valaki.
F: Gyakorlati tapasztalataidról tudnál mesélni? Mondtad, hogy iskolapszichológusi végzettséged van. Akkor iskolában is volt már tapasztalatod, vagy esetleg valahol máshol?
D: Szakmai gyakorlaton az egyik félévben egy nevelési tanácsadónál voltam, ahol egy ottani iskolapszichológushoz lehetett menni egy általános iskolába. Egy másik félévben egy olyan helyen voltam egy pszichológus mellett, aki egyénileg foglalkozott a gyerekekkel terápia formájában. Ezeknek főleg a megfigyelés volt a célja. Ezután voltunk bedobva a mélyvízbe.
F: Mindig is gyerekekkel akartál foglalkozni?
D: Eredetileg mikor a mesterképzést kezdtem, akkor felnőttekkel szerettem volna foglalkozni, de közben, hogy az iskolapszichológiát is elkezdtem tanulni, kezdett érni bennem ez a lehetőség is. Úgy éreztem, hogy gyerekekkel egyszerűbb elkezdeni.
F: Nagy különbségre számítasz, hogy élesben egyedül leszel?
D: Igen. Valamilyen szinten. Bár a szakmai gyakorlaton, és az egyetemen megadták nekem az alapot. Szóval igen. Van egy szakmai csapat itt a kerületben, akikhez lehet fordulni segítségért, de iskolán belül egyedül leszek.
F: Késznek érzed magad rá?
D: Még tanulom. 😊😊
F: Milyen embert fogadnál szívesebben? Akinek van tapasztalata pszichológusokkal, vagy akinek semmilyen tapasztalata nincs?
D: Azt gondolom mindkettő eset érdekes lehet, mivel minden pszichológus más és más, nem kell alkalmazkodnom más pszichológusokhoz.
E: Hogyan lehet veled kapcsolatba lépni jelenléti és online oktatásban egyaránt?
D: E-mailen és telefonon keresztül is nyugodtan lehet keresni.
Az email címem: horvath.dominika.pszi@gmail.com
A sulis email címen keresztül: horvath.dominika@corvinsuli.hu
Telefonszám: 0620-2019-770
Email-en bármikor írhatnak, és fogok válaszolni. De akár a szülők is kereshetnek, ha úgy érzik a gyermeküknek szüksége van erre a lehetőségre. Az iskolában pedig, kedden 7:30-12:30 között, csütörtökön pedig 11:30-16:30 között lehet megkeresni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nekem 10 kontakt órámnak kell lennie egy héten. Ebben benne vannak az osztályfoglalkozások, csoportfoglalkozások, de ezeken kívül lehet egyénileg is jönni arra az időpontra, amit megbeszéltünk. Elsőre 4-6 alkalmat szoktunk mondani, de persze ha könnyebb problémája van valakinek, akkor lehet kevesebb alkalom. Lehet több is, de én terápiát nem tarthatok az iskolában, ha valakinek szüksége lenne rá, azt a pedagógiai szakszolgálatnál lehet jelezni.
F: A titoktartás mennyire kötelez iskolai helyzetben?
D: Iskolai környezetben is érvényes a titoktartási kötelezettség. Csak engedéllyel adhatok ki információt. Ez alól kivételt képez az, ha az illető személy valaki másnak, vagy magának ártani akar. Ezekben az esetekben jeleznem kell másnak a veszélyt. Illetve, ha tanácsra van szükségem, akkor beviszem a szakmai csoportba, de ebben az esetben őket is köti a titoktartás.
F: Milyen tanácsaid vannak az otthonról tanulás helyzetére, ami volt és ami újra lehet?
D: A mostani helyzetben fontos volt, hogy mindenki tudjon türelmes lenni. Mindenki feszült volt, mert csökkentek a kikapcsolódási- és szórakozási lehetőségek. Fontos, hogy tudjunk valakivel beszélgetni, legyen az barát vagy családtag. Az is fontos, hogy le tudjuk vezetni a stresszt. Jó, ha be tudjuk osztani az időnket, és tartani tudjuk a helyzet előtti napirendünket, mint például, felkelés, felöltözés, stb. Jó lenne minden nap időt szakítani arra, amit csak mi akarunk, ami motivál, kikapcsol. Ha szükségesnek érezzük, akkor kérjünk segítséget.
E: A beszélgetés elején említetted, hogy eredetileg általános iskolai diákokhoz akartál menni. Ez esetben, hogyhogy itt vagy?
D: Ez bonyolult. Még a nyáron kezdtem el dolgozni egy általános iskolában, ahol eredetileg januárig maradtam volna, és utána ide meg a Jókai Mór általános iskolába kerültem volna. Viszont decemberben mondták, hogy maradhatok, de én mégis inkább idejöttem határozatlan idejű szerződéssel. Először is, mert nagyon szimpatikus volt az iskola. Másrészről, mert én eredetileg inkább felnőttekkel akartam foglalkozni, ahhoz pedig a ti korosztályotok közelebb van, mint az általános iskolások. Harmadrészt pedig, nagyon érdekesnek találom azt az életszakaszt, amiben vagytok.
E: Mi az a dolog, ami nap mint nap inspirál ahhoz, hogy ezt csináld, mert egy idő után azért nagyon nehéz lehet?
D: Igen. Ezek a teamek is ezért jöttek létre. Hetente vannak, hogy kibeszélhessük, ha „tele leszünk”. Ezek a csoportok kerületenként vannak, és olyan 10 fő körül szoktunk lenni. Ezeken az üléseken nem kötelező részt venni, de ajánlott. Segítenek a nehézségekben. De egy-egy jól sikerült tanácsadás, csoportfoglalkozás is inspirál. Mostanában jöttem rá, hogy a kihívásokkal is tágítom a komfortzónám, így a munkámban ez motivál.
E: Mit szeretsz a legjobban csinálni a munkádban?
D: Mivel még nem találkoztam minden helyzettel ezalatt a kevés idő alatt, míg dolgozom, így kicsit nehéz erre válaszolni. Talán a leggyakoribb eddig az egyéni tanácsadás volt, amit egyébként szeretek is. Viszont nagyon várom már azokat a csoportfoglalkozásokat, amiket élőben tudok már megtartani. Ilyeneket csak ott tartok, ahol igénylik.
E: Mit csinálsz egy ilyen foglalkozáson?
D: Közösséget építő játékokra, csapatépítésre kerül sor. A cél a kommunikáció, bizalom javítása osztályon belül. De igazából, hogy ha van bármi probléma, akkor azzal foglalkozunk, vagy érzékenyítést is tartok bizonyos problémákkal, témákkal kapcsolatban.
F: Milyen eszközöket szeretsz használni? Milyen módszereket tartasz megfelelőnek?
D: Jobban érzem magam a csoportos játékokon, önismereti, elgondolkodtató gyakorlatok között. Én megteszek mindent, hogy mindenki jól érezze magát.
Egy egyéni foglalkozás során először hagyok időt, hogy a bizalom kialakuljon, hagyom, hogy beszéljen, meséljen az illető, majd különböző irányokból közelítjük meg a problémát, több területet érintünk. Csoportfoglalkozások során igyekszem arra figyelni, hogy mindenki szóhoz juthasson, már aki szeretne. Nem erőltetek semmit.
E: A pszichológusoknál van hierarchia?
A heti team összejövetelünknél van egy koordinátor, akihez szintén lehet fordulni segítségért. Ezen kívül igazából mindenki egyenlőnek számít.
E: A tanárok körében is tervezel foglalkozást tartani?
D: Gondolkodom rajta. Még nem szervezek konkrét dolgot, de mindenképpen szeretnék, mert ez is a munkám része. Attól tartok, hogy kicsit ők is túlterheltek. Nem tudom, mennyi idejük lenne rá. Amennyiben igénylik, akkor persze. Sajnos még nem igazán ismerem őket, mert a digitális oktatásban lettem az iskola tagja, de jó lenne a része lenni az iskolának.
E: Izgulsz egy kicsit, vagy inkább várod a jelenléti oktatást?
D: Izgulok is, meg várom is. Jó lenne már személyesen találkozni mindenkivel.
F: A bizalomról jutott eszembe. Azt mondják: Egy jó pszichológusnak az ismérve az, hogy jól tudjon hallgatni. Rád ez mennyire igaz?
D: Az biztos, hogy én hallgatni jól tudok. Jobban, mint beszélni. Alapjában véve is csendesebb ember vagyok. Viszont ez sokszor nehézség is, mert nem elég hallgatni, főleg ha egy kliens zárkózottabb. És még azt is tanulom, hogy hogyan kell jól kérdezni.
E: A csendességed nem volt hátrány még neked?
D: Nem. Eddig legalábbis úgy érzem. Ugyanúgy eljárok társaságokba, részt veszek a közösség életében. Nem hiszem, hogy visszafog bármiben.
E: Külföldre tervezel kimenni a munka miatt, vagy tapasztalatot szerezni?
D: Nem tudom, hogy külföldön, hogy fogadják el a diplomákat. Én maradnék itt, mert a nyelv az nagyon fontos, és még a magyar nyelvben is van olyan, mikor a kérdést félreértik. Olyan nyelven, ami ráadásul nem az anyanyelvünk, nagyon nehéz lenne szerintem.
F: Van-e valamilyen tanácsod azon diákok számára, akik fontolgatják a szakmádat?
D: Szerintem, ha tényleg érdekli őket, akkor nyugodtan vágjanak bele. Érdekes és hasznos is (önismereti szempontból is). Talán ez az a szakma, amit a gépek nem annyira tudnak majd átvenni. Én az alapképzést a Pázmányon csináltam, a mestert pedig az ELTE-n.
E, F: Köszönjük szépen, hogy válaszoltál kérdéseinkre! Reméljük nagyon jól fogod érezni nálunk magadat, és megtalálod a helyedet köztünk! Sok sikert kívánunk neked a továbbiakban!
Szia Dominika! Találkozunk az iskolában!
D: Sziasztok! Köszönöm a beszélgetést! Remélem minél hamarabb eljön az idő, amikor személyesen is találkozhatunk.
Seilinger Fanni 10.C és Kochán Eszter 11.D
