Filmajánló: Baraka

 

Világok arca: Baraka

 

 Írta: Szabó Veronika 

A Baraka egy amerikai dokumentumfilm, melyet 1992-ben mutattak be. Rendezője Ron Fricke. A címben szereplő szó egy ősi, szufi szó, mely áldást, létértelmet, lelket jelent, melyből az evolúciós folyamat elindul. A Baraka a dolgok legbelső lényegére világít rá, erre helyezi a hangsúlyt.

A film 6 kontinens 24 országának 69 színhelyére vezet el minket, a Föld lehető legkülönfélébb helyeire csöppenhetünk. A tér- és időbeli utazás hatalmas ellentéteket feszít egymásnak: egyrészt a gyönyörű, érintetlen tájak, eltérő emberi kultúrák és vallások ütköznek, másrészt az ősi, tiszta világ és a mai, sérült világ kelt feszültséget e lenyűgözően megjelenített műben. Az emberi civilizációt újfajta szemszögből közelíti meg, a párbeszédek hiánya még inkább érzékelteti a Baraka lényegét: magunkra hagy a mű értelmezésével.

A lélegzetelállító vizualitás számomra kifejezetten tetszik, bevonja a nézőt és az alkotás végén úgy éljük meg a látottakat, mintha egy impresszionista verset olvasnánk. Azért hasonlítanám ehhez, hiszen maga az impresszionizmus a benyomásról szól, valaminek a ránk gyakorolt hatásáról, épp ahogyan ez a film: az elménkre hat és hagyja, hogy fokozatosan egyre mélyebbre süllyedjünk saját magunkban. A képek, a videók gondolatokat ébresztenek bennünk, érzelmeket váltanak ki (nincs párbeszéd, nincsenek magyarázatok, nincsenek adatok - magunkra vagyunk hagyva). Kizárólag rajtunk múlik mennyire sikerül átéreznünk a film üzenetét. A mű kétfajta emberi utat mutat be: a természettel harmóniában élő és a modern, nagyvárosi ember útját. A film nem fukarkodik a széppel, de nem is finomkodik a fájdalmas tényekkel: A lenyűgöző természet, kultúra, vallás, illetve a bennszülött törzsi közösségek csodái mellett az emberiség sötét oldalát is elénk tárja. Ilyen például a távol-keleti gyártósorokon dolgozók szörnyű életkörülményei, a húsipar brutalitása, a háborúk, vagy a környezetszennyezés. A természet irtásával egy lélektelen világot teremtünk. A civilizáltság egyre inkább elszakítja a városiasodott embert a természettől, a törzsek viszont nem távolodtak el tőle, életüket sok pontban meghatározza, éppen ezért életük harmonikusabb.

A globalizáció hátrányát is fellelhetjük benne, ennek a kritikus oldalát. Ma már szinte az elektronika körül forog az életünk, magunk mögött hagyjuk a természetet és annak tiszta szépségét. A film szerint a mai modern emberből elveszett az a tudás, amiről az élet valójában szól.  A világ felgyorsult, mindig minden mozgásban van, sosincs megállás. Nem éljük meg a pillanatokat, csak szaladunk, rohanunk előre. Nem is realizáljuk mennyi mindenről maradunk le így. A Baraka a globalizációról és az eltűnő kultúrákról mesél. A film kortól függetlenül várja, hogy elvesszünk benne és részesei legyünk ennek az utazásnak.