A négy évszak és a gólyák

Mint minden évben, október egyik hete most is a gólyáké. Az alábbiakban egy kilencedikes tanulónk beszámolóját olvashatjátok a gólyavetélkedőről.

Kedves olvasók, ezennel betekintést nyerhettek a kilencedikesek apróddá válásának részleteibe.

Az osztályunk rengetek kreatív, intuitív szellemiségű és tettre kész egyéniségekből áll össze. Lassan kezdjük megismerni egymást, a tanárainkat, és próbálunk alkalmazkodni az új környezethez, szabályokhoz. Az első feladatunk az volt, hogy egy napig megidézzük az osztályunkra osztott évszakot. A mi osztályunk meg is jelent a káprázatos ősz lágy színeiben. Varázslatos kiegészítőinkkel dobtuk fel a tanórákat, és díszítettük vele a  folyosó padlót. Az osztályfőnökeink is beöltöztek.

A délután folyamán az osztályt négy részre osztottuk. Már a sorshúzás sem a megszokott módon ment, osztályfőnökünk választotta ki az embereket, akik kihúzhatták az egyes csoportokat, aszerint, hogy ki oldotta meg leghamarabb a matematikai feladatokat. Miután mindenki elfoglalta a helyét a saját csoportjában, átnyújtottuk a szervezőknek az elkészített süteményeket, majd elkezdődött a vetélkedő.

Minden csoportban más-más kérdések, feladatok voltak, de mindenkinek lehetősége volt rá, hogy megcsillogtassa rejtett képességeit. Megtudtuk egyes osztálytársainkról, hogy milyen jó sportolók, páran megmutatták rajztehetségüket, spontaneitásukat és volt néhány hagyományos „szivatós” feladat is.

A vetélkedő pár egyszerűbb, lelkesítő kérdéssel kezdődött. A népszerű zenei totóban zenész osztálytársaink remekeltek, azonban párszor megállított minket az izgatottság  és a fáradtság. A vetélkedő végére maradtak azok a feladványok, melyekben az egész osztály részt vett. Ekkor már felállították a kamerákat, és tudtuk, hogy nincs menekvés a nem kifejezetten kíméletes feladatok elől. Ám mindennel együtt nagy élményben volt részünk, az az öröm és boldogság, ami az arcunkon virított a vetélkedő alatt és után, felbecsülhetetlen volt. Köszönjük szépen a remek szervezést a tizedik osztályosoknak és tanárainknak. 

Így átélve a vetélkedőt, osztálytáncot és az elkészítésükhöz való együtt töltött pillanatokat, varázslatos visszatekinteni azokra a napokra, amikor még pár hete üres tekintetekkel jöttünk be az iskolába. Mára teljes osztállyá váltunk, mintha mindig is egy helyre jártunk volna. 

A vetélkedő végén következett még egy pozitívum, mégpedig hogy nem nekünk kellett bent maradni és takarítani. Na majd jövőre...

Beregi Tímea 9/Ny.C