Az osztálykirándulás helyszínének meghatározása megint nagyon nehezen ment a 10.C osztály számára. Most is az utolsó pillanatig veszekedtünk, hogy hova és mennyi időre menjünk. Végül a lézerharcot választottuk.
Az osztálykirándulást megelőző nap megbeszéltük, hogy az Atheneum nyomdai buszmegállóban találkozunk, mivel mindenki más eszközzel más-más irányokból közelítette meg a helyszínt. Ez az osztálynak teljes mértékben nem sikerült, mivel az osztályfőnök máshol várt minket, mint mi őt. A nagy sietség után elindultunk, a terembe, ahol a nagy háború játszódott (ennél a pontnál a késősök, még nem késtek eleget). Az osztály három csapatra lett osztva, többnyire baráti alapon.
A legelső mérkőzéshez bevonult két csapat a csatatérre, és elkezdődött a vérengző háború. Ezen a ponton még nem teljesen tudtuk, hogyan taktikázzunk, úgyhogy mindenki lőtte azt, akit látott. Néhányan meghaltak, és újra kellett éleszteniük magukat a megfelelő pontnál, aminek nem örültek a játékosok, mert az ellenkező csapatnak jelentett tíz pontot. A második kör már a taktikán alapult, tudtuk, kinek mi az erőssége, és kihasználtuk. Jómagam a földön fekve hemperegve lőttem azt, akit láttam. Minden csapat játszott a többi csapattal, majd megváltozott a játékmód.
Az utolsó játékmódban a csapatnak választania kellett egy orvost, egy katonát, egy mesterlövészt és egy támogatót. A csapatfelosztás után bevonultunk, minden játékos a maga szerepének megfelelően helyezkedett el. Amennyiben az orvost elveszítette a csapat, nem kaphattunk több életet, ha meghaltunk, ott volt a vége. Mindenki az orvost szerette volna megvédeni és elbújtatni, az ellenfél pedig megtalálni és megölni. Összesen két órán át háborúztunk és próbáltuk kiiktatni az ellenfelet.
Összességben mindenki élvezte a harcot, és összehozta a társaságot a közös játék. Mindenki szabályosan játszott, és senki sem sérült meg. Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogja az osztály az egész háborút.
Tóth Gabriella 10.C
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése