Október 23-a előtt tanáraink beneveztek egy pályázatra, amivel olyan helyekre utazhatunk, melyek erősen kapcsolódnak történelmünkhöz. Ezért idén október 24-én egész nap a Felvidéket jártuk.
Átlépve a határt, osztálytársaimmal érdekesnek találtuk, hogy szinte nem is érezni azt, hogy külföldön járunk. Ugyanolyan tájak, épületek vannak odakint, mint idehaza. Első megállónk Komárom volt, amit az ott élők Komárnonak hívnak. A városon belül az Európa-udvar volt a fő célpont, amely meseszép épületeiről és három fő kapujáról híres. Ezek Szent Istvánról, IV. Béláról és Mária Teréziáról kapták a nevüket. Az udvar középpontjában egy szökőkút áll, ami még hangulatosabbá varázsolja a teret.
Komáromban kaptunk egy kis szabadidőt, amit a környéken való bóklászással töltöttünk. Néhányan felfedezték a közeli templomot, amelynek két hatalmas tornya van, mások egy ottani kávézóban próbálták kipihenni a korai kelés fáradalmait.
Innen továbbutazva ellátogattunk az ottani testvériskolába, ahol szeretettel fogadnak minket. Ezután megálltunk Nagymegyerben a Corvinus Termálfürdőnél, igaz, hogy csak egy mosdószünet erejéig. De ha már itt voltunk, mint corvinosok, nem hagyhattuk ki a fürdőtől néhány háztömbnyire található Mátyásfát sem. Ennek a fának az a története, hogy amikor Mátyás király Nagymegyerben megpihent, mindig ehhez a facsemetéhez kötötte ki a lovát. Az idő elteltével a fácska természetesen megnőtt, de számomra hihetetlen, hogy ez a növény azóta is itt áll.
Harmadik úti célunk Dévény vára volt, amely, -mint megtudtuk- a legrégebbi Szlovákiában, és nagy szerepet töltött be a szlovákok és a magyarok történelmében egyaránt. A várromhoz vezető úton az egyik kanyarban található egy szép női szobor, mert Dévény, a szlovák deva, azaz lány szóból ered. Magyar jelentése tehát: a lány vára. Sokan viszont a kőszobor mögötti nyájat és a szamarat figyelték a mű helyett, de aláírom, hogy ők is aranyosak voltak.
A várromhoz érve néhány lépcső után egy hatalmas tág udvar fogadott minket, ahol egy nagyon mély kúttal játszadoztunk a tanárokkal együtt, majd elkezdtük megmászni az erődítményt. Az első fordulóban még csak halványan érzékeltünk egy-két fuvallatot, de minél tovább haladtunk, annál nagyobb erővel próbált minket eldönteni a szél. Részemről nagyon élvezetesnek találtam, hogy kitárva kabátom ejtőernyőszerűen beledőltem az áramlatokba. (Viszont ha lány vagy, és hosszú hajad van, és nem viszel magaddal hajgumit, akkor bizony annak a hátrányát biztosan érezni fogod.) Előnye az állandó szélnek, hogy ennek köszönhetően sok vicces kép készült az osztály minden tagjáról.
A móka mellett a táj is megragadt bennünket. A vár tornyából látni lehetett a Duna és a Morva folyó torkolatát, amit körbevett a gyönyörű őszi növényzet minden pompájával.
Dévényből végül Pozsonya érkeztünk, ahol a tanárok a fő térig lekísértek minket, onnan pedig egészen indulásig szabad kezet adtak nekünk. Ebből annyi kerekedett ki, hogy közösen sétáltunk egy kört, és megbeszéltük, melyik szuvenírboltokba menjünk be kései ebédünk után, amit a Mekibe nagy étvággyal el is fogyasztottunk. Immár jóllakva széledtünk szét, és bóklásztunk a környéken. Barátaimmal lesétáltunk a Duna-partra, amit a sötétedés miatt gyönyörűen kivilágítottak az esti fények. A nap végén mindenki fáradtan várta a buszt, és este tíz óra környékén haza is érkeztünk.
Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, főleg mert az ilyen programokon az osztály egy kicsit összekovácsolódik. Ezért nagyon remélem, hogy még több ilyenben vehetek részt barátaim, és osztályfőnököm társaságában. Köszönjük Edit néninek és Kati néninek ezt a tartalmas és élménydús napot!
Gál Anna 9.C
Biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezetes volt! Gratulálok Anna, jó a fogalmazás!
VálaszTörlés