Önismeret, avagy „mi leszek, ha nagy leszek?”

Iskolánk november 29-én  rendezte meg az immár hagyománnyá vált karriernapot. Amíg a tizenegyedik. osztályosok a különböző szakmák képviselőik előadását hallgatták, addig mi, tizedikesek különböző foglalkozásokon vehettünk részt.

Az első órában szociális elérzékenyítés volt, itt kettéválasztották az osztályt. Nálunk Molnár Ádám és Olgyay Klára tartotta meg ezt az órát. Az első feladat az volt, hogy sorba kellett állni bizonyos szempontok alapján. Például: lábméret, születési dátum, házszám szerint és aszerint, hogy milyen messziről járunk be az iskolába. Ez egész jól ment. A következő feladat kockacukor-építés volt párban. Az volt a lényeg, hogy a pár egyik tagjának a szeme be volt kötve, és csak az ügyesebbik kezével építhetett, míg a pár másik tagja, szavakkal irányította őt. A lényeg az volt, hogy közös munkával minél nagyobb tornyot építsünk. Ezt először tizenöt, majd tíz kockacukorral kellett megcsinálni. Erre az építésre mindenki két percet kapott, majd versenyeztünk is. Ezután az volt a feladat, hogy mindenki összefogjon, és csapatmunkával golyókat gurítsunk az előre megadott helyekre (pl. széken levő üvegbe vagy szekrényen levő üvegbe). A feladathoz kaptunk különböző kartonpapíréleket, és azokat összerakva kellett végigcsinálni a feladatokat. Mivel az én osztályom túl gyorsan végzett, ezért volt még egy játék. Egy rövid kő-papír-olló után sorba álltunk, és egy ismert sugdolózós játékot játszottunk, majd közös visszajelzést adtunk az előadóknak.

A második és a harmadik. órában pályaorientációs foglalkozáson vehettünk részt.

Ennek lényege az volt, hogy minél jobban megismerjük magunkat, és hogy mit szeretünk csinálni, így megtudjuk , hogy melyik irányba menjünk továbbtanulni.

Lili és Zorka rengeteg dologgal készültek. Először is megkértek minket, hogy kérdezzünk egy dolgot, hiszen ez az egyik legfontosabb dolog az egészben éppen az, sokat kell kérdezni. Le is írták nekünk a pályaorientáció folyamatát.

Ezután a termet három részre osztották, és kérdéseket tettek fel nekünk, ami alapján be kellett állni a magunk által gondolt helyre. Olyan kérdéseket hangoztak el, mint például zokniban alszol-e, vagy inkább mezítláb, szerinted az emberek önzőek-e vagy nem, papírral és tollal jegyzetelsz-e szívesebben vagy számítógépen?

Aztán két körbe állítottak minket egymással szemben. Minden feladat után mondtak egy számot és a belső körnek aszerint kellett továbbmenni. Az első feladat az volt, hogy el kellett mondani a párunknak, ki az a három ember, aki motivál minket, majd azt, hogy mire vagyunk magunkban büszkék, és legvégül, hogy miben vagyunk jók.

A feladat után mindenki leült a saját helyére, és kitöltötte a lapot, amit a lányoktól kapott. A lapon húsz készség volt, mellette egy egytől tízig tartó skála. Az alá a szám alá kellett X-et írni, ahova gondoltuk, hogy ennyire vagyok jó benne, és be kellett karikáznunk azt, amit szeretünk is csinálni. Ez alapján a lap alapján szerettek volna segíteni nekünk, hogy milyen tantárgyból  tegyünk emelt szintű érettségit. Ezt úgy nevezik, hogy híd-szerkezet, mert áthidalókat keresünk aközött, hogy mit szeretünk, és miben vagyunk jók.

Egy másik lap is került a kezünkbe, amin különféle szakmák voltak felírva. Az előadók mondták, hogy ha érdekel egy munkakör, akkor próbáljunk meg egy olyan emberrel beszélni, aki szakmabeli.

Utoljára Dixitet játszottunk, de úgy, hogy leterítették a kártyákat a földre, és választani kellett egy olyat, amihez valamiért kötődünk a jövőnk kapcsán, majd két körbe leültünk, és mindenkinek el kellett mondania, hogy miért azt a lapot választotta.

Legvégül pedig válaszoltak a még függőben levő kérdésekre, és ajánlottak néhány honlapot számunkra. Megkérdezték tőlünk, hogy az aznap tanultak után mi lesz az első dolgunk a témával kapcsolatban. Kértek még egy visszajelzést, elköszöntünk, és le is zárult a karriernap.

Összességében nagyon hasznos volt számunkra ez a nap, sokan közelebb kerültek ahhoz, hogy merre induljanak, de az biztos, hogy mindenki elkezdett gondolkozni ezen a dolgon, ami végül is az első lépés a döntés felé.

Kochán Eszter 10. D