2019. december 2., hétfő

Két perc néma csend – vélemény A néma forradalom című filmről

A Corvin Mátyás Gimnázium idén rendkívüli módon ünnepelte meg az október 23-i napot. Nem előadásokkal emlékeztettek minket a jeles történelmi eseményre, hanem A néma forradalom című filmmel. A filmet Lars Kraume írta és rendezte, 2018-ban mutatták be, tehát egészen friss.  


A kép forrása: port.hu



Maga a történet igencsak lebilincselő volt. A történet egy gimnáziumi osztályról szól, akik Kelet-Németországban éltek. A fiatalok közül néhányan átjártak a nyugati országrészre és tiltott rádióadásokat hallgattak, aminek az lett az eredménye, hogy hamis hír jutott a tudomásukra. A nyugati részen ugyanis az a hír járta mindenhol, hogy az Aranycsapat kapitánya, Puskás Öcsi meghalt. A fiatalok természetesen nem tudták, hogy a hír nem igaz, ezért együttérzésből tartottak egy kétperces néma csendet, aminek súlyos következményei lettek.

A kép forrása: port.hu

A film igaz történet alapján készült, ezért minden diák jobban bele tudta élni magát. Mivel minden ember más és más, ezért természetesen mindenkire más hatással volt a film. Megkértem néhány tanárt és diákot, hogy mondják el, mit éreztek, mire gondoltak, milyen hatással volt rájuk a film. A diákok leginkább azt mondták, hogy nagyon elérzékenyültek, meghatódtak, sőt sokan sírtak a film végénél (főleg lányok természetesen). Sokan együtt éreztek a film főszereplőivel, mert párhuzamot vontak köztünk és köztük.  Becsülték azt, hogy egy osztály mennyire össze tud tartani. Becsülték azt, hogy kitartanak, és nem adják fel a harcot, bármi is fenyegeti őket. Hihetetlen, hogy mire képes egy korunkbeli, ha el akarja érni a célját.  A tanárok hasonló véleménnyel voltak a filmről, őket talán még inkább magával ragadta a dolog. Sokuknak eszébe jutott az, hogy milyen volt a világ, mikor ők voltak gyerekek, vagy hogy mit meséltek nekik a szüleik.

A kép forrása: port.hu

A film jó alkalmat adott arra, hogy elgondolkodjunk, mi mit tettünk volna a helyükben. Mi képesek lettünk volna megállni a helyünket? Át tudtuk volna lépni a határainkat, ki tudtunk volna tartani egymás mellett?

Örülök, hogy idén így ünnepeltük október 23-át, hiszen ez egy igencsak emlékezetes élmény maradt számunkra.

Kochán Eszter
10. D

2 megjegyzés: