Tanárportrék 1.: Éles Gergely

Ha diákévekben számolnánk, akkor Éles Gergely tanár úr idén kezdte volna meg a végzős évét itt, a Corvin Mátyás Gimnáziumban, vagyis immáron negyedik éve, hogy tagja a humán munkaközösségnek és a Corvin tanári karának, valamint ő a 2018/19-es év tizedik évfolyamára járó humán osztály, a 10/D fáradhatatlan osztályfőnöke. Előálltunk a számára pár kérdéssel, amelyekre a tanár úr nagy lelkesedéssel válaszolt is.

Miért választotta a tanári pályát?
Ez egy fogós kérdés. Gimnazista koromban volt néhány nagyon jó tanárom, többek között a magyartanárom, és ez nagyon megfogott. Egyrészt a tudása, meg az, hogy amilyen hatással tudott ránk lenni. Sok mindenről beszélgettünk, nagyon fontos gondolatok kerültek elő az órákon, amik aztán hasznosak voltak, és akkor gondoltam azt, hogy milyen jó lenne valami ilyesmit csinálni. Bemegyek a tanterembe és hatással vagyok a bent ülő emberekre. Együtt tudok gondolkodni valakikkel a világ nagy dolgairól.

Mikor dőlt el, hogy tanár lesz?
Azt hiszem, olyan 10.-es koromban már elhatároztam. Egyébként, már gyerekkoromban is az volt az elképzelésem, hogy valami olyasmit akarok csinálni, amiről úgy érzem, hogy hasznos. Amivel más embereknek tudok segíteni. Véglegesen úgy 16 éves koromban dőlt el, annál is inkább, mert akkor kellett választani a faktokat és akkor döntöttem el, hogy a magyar szakra megyek.

Mivel foglalkozott volna akkor, ha nem tanárnak megy?
Kisebb koromban sokáig azt mondtam, hogy gyermekorvos akarok lenni. Kamasz koromban elhatároztam a tanárságot, és utána már ez nem is volt kérdés. Csak mostanában gondolkoztam el ezen, hogy mit is csinálhattam volna, vagy mit csinálnék? Az biztos továbbra is, hogy olyan dolgot választanék, ahol emberekkel lehet foglalkozni.

Akkor végül nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta?
Nem, egyáltalán nem.

Tanulóként volt olyan tanára, akire felnézett? Volt, vagy akár még most is van példaképe?
Van, volt, lesz. Legfőbb példaképem a középiskolai magyartanárom (Vass Judit, Teleki Blanka Gimnázium). Bár hozzáteszem, hogy a példakép sokszor nyomasztja is az embert. Ugyanakkor persze inspirál is. Másik példaképnek egyébként a némettanáromat tudnám mondani, pedig akkor még nem tudtam, hogy német szakos is leszek.

Nyilvánvalónak hat a kérdés, de a magyar volt a kedvenc tantárgya az iskolai évei során?
Igen, alapvetően a magyar volt a fő kedvenc és a nyelvek. Részben amiatt is, mert nyelvi tagozatos osztályba jártam és sok angolóránk volt.

Mit szeret a legjobban az állásában?
Amit a legjobban szeretek, az a tanóra, amikor a diákokkal lehet lenni. Persze nem csak órán, hanem bárhol máshol. Mindenképpen az a legjobb, amikor a diákokkal beszélgetni lehet valamiről, vagy valamit együtt lehet csinálni velük.

Ha már a diákoknál tartunk, megkérdezhetem, miért magázódik velünk?

Két oka van. Az egyik, hogy a középiskolában a némettanárom volt az egyetlen, aki magázott minket és ez jól esett. Nem kötelezte rá senki, de ő mégis megtette és emiatt egyenrangúnak éreztük magunkat vele. Én is ugyanezt szeretném átadni a magázódással, valamint, hogy partnerként tekintek a diákokra. A másik ok rá, hogy szeretném, ha a mindennapokban használná ezt a diákság, mert mostanában egyre kevesebbszer használják a fiatalok. Kifejezetten utálom, amikor bemegyek a boltba és kapásból letegeznek. Attól még, hogy az emberek magázódnak egymással, nagyon jó és közeli viszonyban lehet lenni.

Beszélt arról, hogy mit szeret az állásában a legjobban, viszont az is érdekelne, hogy mit szeret a tanári szakmában a legkevésbé.
Ó, hosszú ez a lista. Például a dolgozatok javítását, illetve azok összeállítását. Ezek kicsit magányosabb és monoton tevékenységek, amelyeket nehezebben viselek. Mindegy, hogy az ember huszonötödszörre olvassa ugyanazt a marhaságot, vagy huszonötödszörre olvassa ugyanazt a jót, idővel bele lehet unni.

Talán a legegyszerűbb megoldása ennek a problémának az, hogy kevesebb dolgozatot kellene íratnia…
Hát, igen… Egyébként az ember elgondolkodik ezen, de az a helyzet, hogy a diákoknak kell a jegy. És ami még fontosabb: a visszajelzés. A dolgozat eredményei fontosak, mert a diáknak visszajelzést adnak arról, hogyan fejlődik, mennyire bővül a tudása. A tanárnak pedig arról, hogy mennyire értették meg a diákok az adott anyagot, mennyire tudta őket a tanulásban segíteni.

A munka mellett van annyi szabadideje, amennyit szeretne?
Ha így kérdezi, akkor annyi nincs, amennyit szeretnék. Ez egy olyan munka, ami nagyon érdekes azért, mert tulajdonképpen folyamatosan csinálja az ember. Maradjunk annyiban, hogy igyekszem, de lehetne több szabadidőm is.

Mit szeret csinálni a szabadidejében? Esetleg van valami hobbija?
Viszonylag gyakran járok színházba. Szívesen találkozom a barátaimmal is, szeretek velük időt tölteni, beszélgetni. Emellett szeretek táncolni, amire mostanában már kevesebb lehetőségem adódik. Ha van időm, szívesen főzök.

Ha már megemlítette a főzést, van kedvenc étele?
Sokféle ételt szeretek, viszonylag nyitott vagyok. Inkább azt tudnám elmondani, amit nem szeretek, például a kocsonyát vagy a pacalt.

Zárásul még annyit kérdeznék, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve? Akár a munkában, akár a magánéletben.

Szakmai szempontból szeretnék fejlődni. Az órán alkalmazott módszereket fejleszteni, hogy minél színesebb tanórákat tudjak tartani. Másrészről tanulni és olvasni.
Hosszabb távon a családalapítás, de ez még egy távolabbi mérföldkő.

Köszönöm az interjút, további sok sikert és kitartást kívánok mindenhez!

Én köszönöm a jó kérdéseket, és hogy kíváncsiak voltak rám. Remélem sok izgalmas interjút olvashatunk majd a blogon!

Ocskó Zsófia 10.D