Olvasnivaló a szünetre: Zuzmó versei!

 

Melengető Budapest

Óh, Budapest éjjel,
Zamatos, tüzes kéjjel,
Forró csokoládé

Lágyan csillog a Duna,
Mint feszülő selyemruha,
Azé a lányé.

Arany fényben a város,
Egy európai vámos,
Hetykén rám lép

De ez mind csak elsuhan,
Vakít, elmámorít, olyan
Forró csokoládé

 

 

Én vagyok a Duna

Hömpölyögve folyok
Mióta megszülettem.
Zavaros vagyok,
Erősen erőtlen.

Megküzdök a széllel,
A sok gyilkossal,
Az árral jövő jéggel,
Életem hajóival.

A hajók. – felszántanak,
Fodrozva felejtenek el,
Pedig ők nélkülem soha!,
Míg én nélkülük folyok el.

Kilenc híd szel keresztül.
Két barát, Pest és Buda.
Még most sem hagyok emlékül
Neked semmit én. Én vagyok a Duna.

 

 

Suttogás

Suttogás hangja szól,
Fülem is belebizsereg.
Suttogás az angyaloktól,
Suttog az angyal hadsereg.

Suttog az este szele,
Lágyan libben a függönyön,
Szobám zenével önti tele,
S lerántja rólam köntösöm.

Sivár sivatagban
Sellő sikolya suttog.
Sebesen sínylődik salakban,
Savasan sírva surmog.

Suttogás hangja szól.
Lelkem is belebizsereg.
Suttogás az ablakomból,
Miszlikbe aprítja testemet.

 

Szerelmes versek

 

Mann László

 

 Mert bennem élsz Te 

Mert bennem élsz Te,

Mint még senki,

Egy pillanatot se akarok elfeledni.

Ha veled vagyok nincs se idő, se korlát,

És tudjuk egymás minden gondját.

Ha lépsz én a nyomodba lépek,

Lépésed miért érzem enyémnek?

Átlépünk egy másik világba,

Hol egyikünknek sincs hibája.

Mitől hallom hangod zenének?

Miért érzem a csöndet is egésznek?

Bármit megtennék ha kéred,

Veled érzem magam egésznek.

 

 Milyen volt

Milyen volt az a pillanat,

Mikor együtt voltunk a hold alatt;

Mikor nem zavart senki és semmi,

És a másikért bármit meg mertünk tenni.

Szüleinkkel össze mertünk veszni,

Hogy egymás nélkül ne hagyjunk több időt veszni.

Majd jött az ominózus két hét,

Két hét melyben nem volt kérdés 

Nem volt kérdés nélküled,

Nélküled egy perc is őrület.

Hosszú-hosszú két hét után,

Egy kérdésem volt csupán:

Miért hagytuk az időt veszni ily bután?

 

 

 

Megyesi Péter

 

Emlékembe belevésted 

Emlékembe belevésted,

Milyen volt az ölelésed,

Karod megvigasztalt engem,

Megnyugvásra lelt a lelkem.

 

Emlékembe belevésted,

Milyen volt az érintésed,

Most is érzem nem tagadom,

Könnyeimet eltakarom.

 

Emlékembe belevésted,

Milyen volt a szép két szemed,

Gyere vissza még egy percre,

Legyünk egymásé még egyszer.

 

  

 Milyen volt?

Milyen volt az édes csókja?

Vele tértem nyugovóra.

Most párnámra folyik könnyem,

Mióta már nem vagy velem.

 

Milyen volt a vékony hangja?

Felrepített a magasba.

Nem hallom én többet, vége,

Nélküle megyek fel az égre.

 

Milyen volt a szép kis arca?

Táncolt a hold fénye rajta.

Elkergettem, hibáztam,

A szívemet bezártam.

Könyvajánló 4.

Rebecca Donovan Csak lélegezz trilógiájáról fogok most beszélni.

Az első könyv tartalma: Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?

Könyvajánló 3.

Az első könyv tartalma: Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron...