Szerelmes versek

 

Mann László

 

 Mert bennem élsz Te 

Mert bennem élsz Te,

Mint még senki,

Egy pillanatot se akarok elfeledni.

Ha veled vagyok nincs se idő, se korlát,

És tudjuk egymás minden gondját.

Ha lépsz én a nyomodba lépek,

Lépésed miért érzem enyémnek?

Átlépünk egy másik világba,

Hol egyikünknek sincs hibája.

Mitől hallom hangod zenének?

Miért érzem a csöndet is egésznek?

Bármit megtennék ha kéred,

Veled érzem magam egésznek.

 

 Milyen volt

Milyen volt az a pillanat,

Mikor együtt voltunk a hold alatt;

Mikor nem zavart senki és semmi,

És a másikért bármit meg mertünk tenni.

Szüleinkkel össze mertünk veszni,

Hogy egymás nélkül ne hagyjunk több időt veszni.

Majd jött az ominózus két hét,

Két hét melyben nem volt kérdés 

Nem volt kérdés nélküled,

Nélküled egy perc is őrület.

Hosszú-hosszú két hét után,

Egy kérdésem volt csupán:

Miért hagytuk az időt veszni ily bután?

 

 

 

Megyesi Péter

 

Emlékembe belevésted 

Emlékembe belevésted,

Milyen volt az ölelésed,

Karod megvigasztalt engem,

Megnyugvásra lelt a lelkem.

 

Emlékembe belevésted,

Milyen volt az érintésed,

Most is érzem nem tagadom,

Könnyeimet eltakarom.

 

Emlékembe belevésted,

Milyen volt a szép két szemed,

Gyere vissza még egy percre,

Legyünk egymásé még egyszer.

 

  

 Milyen volt?

Milyen volt az édes csókja?

Vele tértem nyugovóra.

Most párnámra folyik könnyem,

Mióta már nem vagy velem.

 

Milyen volt a vékony hangja?

Felrepített a magasba.

Nem hallom én többet, vége,

Nélküle megyek fel az égre.

 

Milyen volt a szép kis arca?

Táncolt a hold fénye rajta.

Elkergettem, hibáztam,

A szívemet bezártam.