Túszdráma a színpadon - ilyen volt a Mi és Ők című színházi előadás

Február 6-án az Erzsébetligeti Színházban különböző iskolákból diákok csoportjai, köztük mi is, corvinosok elmentünk a Mi és Ők című színházi előadásra, ami a 2014-es beszláni túszdrámáról szólt.

Mikor beléptünk a terembe, érdekesnek találtuk a színpad elrendezését: minden középen játszódott, a nézőtér pedig a fal mentén húzódott. A színészek már kint is felbukkantak, de maga az előadás bent vette kezdetét. Volt szerencsénk az első sorban ülni, így mindent tökéletesen láthattunk.
Az elején a két színész felvázolta a helyszínt (az iskolát), egyéb információkkal megtoldva, mint például: a lakosok létszáma, hogy hányan jelentek meg a nyitóünnepségen, és hogy hol lehet bejutni az intézmény területére. Magát a történetet azzal kezdték, hogy aznap mekkora volt a hőség, mivel ez nagy szerepet fog játszani a későbbiekben.
Az elmaradhatatlan himnusz eléneklése után tört ki a káosz. A terroristák megjelenését a férfiszínész ördögpatronok eldobásával jelezte, ami mindenkit kellően sokkos állapotba hozott. A terroristák elzárták a három bejáratot, és üldözőbe vették a pánikoló embereket. Egyesek a pincébe menekültek, míg mások az iskola más rejtett részein kerestek búvóhelyet. A jelenlévő huszonkét férfit elfogták, és az emeleti osztályterembe terelték őket. Legófigurákkal jelképezve mutatták be a színészek a kivégzésüket.
Innentől kezdve a történet a két főszereplőre fókuszált, akiket a két színész játszott.
Mind a ketten családjaikkal a tornateremben raboskodtak a terroristák egész napos őrizete alatt. Ingerülten előadva sorolták fel, mit nem szabadott csinálniuk, és milyen körülmények között tartották fogva őket. Az egész terem ki volt biztosítva bombákkal, amiket piros fonalakkal és fekete lufikkal mutattak be. Ezt a rendszert pedig egy detonátor kapcsolta össze, amin mindig állnia kellett egy terroristának, akik kétóránként váltották egymást.
Annak viszont voltak következményei, hogy egész nap étlen-szomjan voltak. Először nem volt már nyáluk, majd kiszáradt a torkuk. Csak később jöttek a meleg által okozott hallucinációk, és végül az ájulás. Az eredetileg 1184 fős társaságból a napok során egyre többen haltak meg, míg a terroristák a folyamatos váltás miatt nem is érzékelték a különbséget.
A kislány kétségbeesésében elkezdte tervezgetni a menekülést a fiúval. A tervük az volt, hogy az iskolába behozott játékaikkal kiváltják magukat a terroristák fogságából. Ez volt az első pillanat, amikor a lány elájult. A kiesése csak párperces volt, viszont nem sokkal később hallucinálni kezdett. Megjelent előtte egy lebegő zsiráf, és vele együtt szállt a levegőbe. Ahogy az állapota rosszabbodott, úgy teltek a napok is.
A harmadik napon történt a katasztrófa.
A detonátort őrző terrorista lába begörcsölt, és a fájdalmát enyhítendő előredőlt, aminek következtében a bomba felrobbant. A tragédia néma csendben történt, mély hatást keltve a nézőkben. Egyesével pukkasztották ki a lufikat és vágták el a fonalakat, majd az egész padlót beborító fóliára az áldozatok vérét szimbolizáló vörös festéket öntöttek. A robbanás következtében beszakadt a tornaterem mennyezete, ami rengeteg ember halálát okozta. A színésznő ekkor ismét átadta magát a képzelgésnek. Azt látta, hogy a fogvatartói térdre rogyva a túszok bocsánatáért esedeznek, az életben maradt édesanyák, pedig elnézik nekik tettüket. Ám amit a fiú mondott, az volt az igazság.. Végtagok hevertek a törmelékek alatt, testek feküdtek tehetetlenül a földön. A lány utolsó képe a világon az volt, hogy felült a lebegő zsiráf hátára, és elszáll az állattal együtt a béke földjére.
Az utolsó percekben megtudtuk, hogyan jutott el különböző országokba ez a szörnyű eset: egy operátor felvette, ahogy öt férfi kiemel egy személyt az egykori plafon darabjai alól, és hordágyra helyezik. Ahogy kivitték az épületből, az illető feje elmozdult, a színész pedig ezeket a szavakat mondta:
- Kár, hogy ezt az arcodat filmezték le. A másik sokkal szebb volt.


Manapság nagyon sok fiatalt hagy érdektelenül a világban történő rengeteg tragikus esemény, amelyeket napi szinten a bemondanak a hírekben. De az, hogy ezt részletesen előadták, sok érzelmet mozgatott meg bennünk. Olyan volt, mintha mi is ott lettünk volna.
Köszönjük szépen a két színésznek, a színháznak és az iskolának a lehetőséget, hogy betekintést nyerhettünk ennek az esetnek a részleteibe, és hogy egy ilyen jó előadást nézhettünk meg.

Kiss Eszter, Gál Anna 9.C