A képek és ami mögötte van - Dr. Horváth Györgyi kiállítása

Megint megnyitón jártam, csakugyan újra  egy corvini „híresség”, iskolánk pszichológusa jóvoltából. Ezúttal pár személyes szóval, tanáccsal is szolgálhatok az alkotótól. Felejthetetlen élmény volt, hiszen a képek és a bennük rejlő érzések egy dolog, de belelátni a mögötte folyó ember életébe egészen más, és talán fontosabb is. 


Dr. Horváth Györgyi megbecsült munkája mellett többszörös kiállítóművész is. Hogy festésről vagy zománcozásról van szó, az önkifejezés az, ami leginkább vezérli. És milyen önkifejezés az! Nem egy olyan kép volt, amit büszkén állítottam volna ki akár más galériában, akár otthon.

A megnyitón sokan részt vettek, összezsúfolódtunk a teremben. Az első sorokban több tanárt fedezhettem fel, jelenlétükkel bátorították Horváth Györgyit. Közreműködtek iskolánk kiválasztott diákjai is, remekül kiegészítve az eseményeket.

A mostani, Erzsébetligeti Színházban rendezett kiállításon is látszik, hogy legszívesebben nagyon egyszerű, mégis „látványon túli” helyzeteket, jelenségeket örökít meg a művész. Saját szavai szerint munkája miatt inkább az emberi „elesett” témái felé húz a szíve. Furcsa kérdésemre, miszerint mikor szeret alkotni, az előző állítását tökéletes kiegészítette: reggel, természetes fényben. Ying és Yan, nemde?

A festést gyerekkorában kezdte, nagyanyja segítségével. Később általános iskolai tanárától kapott ismét szárnyakat – ezzel is bizonyítva, milyen jó hatással lehetnek a tanítók a tanulókra. Azóta is folyamatosan igyekszik „tovább csinálni”, amivel én teljesen egyetértek. Több rajz- és egyéb művészkörben járt, jelen pillanatban a Fiók L. Stúdió egy különleges csoportjának megbecsült tagja.

Kérdésemre azt a választ adta, hogy egy alkotónak a tudatosítás folyamata a legfontosabb – illetve a sok gyakorlás, az előre megbeszélt időpontok egy-egy körben. „Döntse el, hogy komolyan gondolja... Az otthon rajzolgatás nem elég... Nagyon sokat segít, ha van egy kör.” Megfontolandó tanács, bármilyen hobbiról is van szó. Ahogy az időbeosztásra adott válasza is: azt tegyük, amit fontosnak érzünk.

Hatalmas élmény volt elmenni, végignézni az alkotásokat és aztán egy külön alkalom során, egy „hírességgel” beszélgetni.

Nekem személyes kedvencem a Vihar című festmény volt, de biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a saját kedvencét, amivel a legjobban azonosulni tud. „Ízelítőnek” íme néhány kép, a teljes kiállításért pedig látogassatok el az Erzsébetligeti Színházba!

Seilinger Fanni 9. NyC