Interjú Karna Rebeka 9.NyC osztályos tanulóval

Iskolánk tanulói között sok jó sportoló van, s igen sok tehetség. Ezen büszkeségeink egyike Karna Rebeka 9.NyC osztályos tanuló, aki egy korántsem ismert sportág nagy reménysége. Beszélgetésünk során megismertette velünk a lovastornát, beszéltünk a mindennapjairól, illetve kicsit elmélyedtünk a jövőt illető kérdésekben is.





- Lovastorna. Szerintem így elsőre a mai világban senkinek nem lenne ismerős. Mondj róla pár szót, ismertesd velünk!

- Igen, valóban nem túl ismert. Ausztria és Németország a vezető lovastornász nagyhatalom. Nálunk mindösszesen 100 igazolt versenyző van, ami azért elég kevés. Ennek a lovas sportnak három fontos résztvevője van, a ló, lovas – aki tornázik a ló hátán – és a futószárazó, aki a kör közepén áll, és irányítja a lovat. Körbe megy a ló, eközben kell bizonyítani a zsűrinek.
- Milyen indíttatás sarkallt téged, hogy elkezdd a lovastornát? 
- Ez vicces történet, ugyanis egyszer a családommal voltunk cirkuszban, és ott egy ehhez hasonló dolgot csináltak. Egyszerűen én csak kijelentettem, hogy én ezt akarom csinálni. Ekkor egyébként még csak négyéves lehettem, és anyukám szerint is elég korai lett volna még. Egy kis idő múlva viszont anyukám felhívott pár egyesületet. Jelenleg a Pasaréti Honvéd Lovas Egyesületnél vagyok.
- Egészen pontosan akkor mikor kezdődött el az egyesületi sportélet?
- Hatéves lehettem, bár ezt megelőzte már a torna, ugyanis már négyévesen tornáztam.
- Egy ilyen sportnál a kezdet mégis hogy néz ki? Azért hatévesen egy ló mellé állni is nagy dolog, hiszen jól megtermett állatok. Nem féltél egy esésnek a következményeitől vagy ehhez hasonlótól?
- Nem féltem. Érdekes lehet, de egyébként eléggé virgonc kislány voltam. Először nem az általad felkonferált megtermett állatokon gyakoroltunk, hanem műlovon. Ott kellett elsajátítani a gyakorlatokat és mozdulatokat, amelyeket később már lovon is bemutathattunk. Aki viszont félt, annak is segítettek az edzőink, például először csak egy kisebb lovon, lépésben végezték a gyakorlatokat.
- Tehát te nem voltál megilletődve, de ezzel együtt végül mikor tudtál lóra ülni? Mennyi idő kellett ehhez? 
- Aki szeretne, az rögtön az első edzések valamelyikén már lóra száll. A verseny azért más. Én egy év után kezdtem versenyekre járni. Ez többnyire függ attól is, hogy előtte ki milyen sportot űzött, ugyanis ma már van, aki két-három hónap elteltével versenyen találja magát. Van, aki már tornázott, sőt, lovagolt is heti rendszerességgel, mikor hozzánk kerül.
- Ha már felmerült itt a lovaglás, azért ez egy összetettebb sport, hiszen neked nem csak a lovon maradás a cél, hanem hogy mindezek közben igényes és rendkívül precíz gyakorlatot tegyél a lovon. Fontos a kémia a lovad és közted, így van ez?
- Igen, nagyon nehéz dolog, ebben igazad van, azonban talán meglepő, de nálunk a kémia inkább a futószárazó és a ló között kell jól működjön. Már említettem, ugyanis ő irányítja a lovat. Ebben az esetben fontos, hogy ő tudjon a lóval megfelelően kommunikálni. Abban viszont igazad van, hogy nagyon fontos, hogy ahogy a ló, úgy én is kényelmesen érezzem magam. A kettő csak együtt működik.
- Most a futószárazó fontosságát említetted, és nekem ezzel párhuzamba a támogatás, segítség jutott az eszembe. A szülők visznek téged sokszor edzésre és csakúgy, mint más sportoló ifjak életében, a szülői támogatás nagyon fontos.
- Abszolút, így is van ez. Az élet más területein is támogatnak mindig, de ebben is különösen. Tisztában vagyok vele, hogy mennyi energiát fektetnek ebbe az egészbe. Valóban anyukám napi szinten több órát az én sportolásomra áldoz. Nagyon szeretném a jövőben mindezt meghálálni nekik.
- Egy héten hány edzésed van?
- Ez attól is függ, hogy milyen szinten tartunk. Én személyesen idén már szeretnék kijutni a világbajnokságra, ezért én heti hat edzésre járok. Ebből három lóval, ilyenkor tornázok rajtuk. Két edzés erőnléti, és van egy úgynevezett technikai edzés. Hétfőtől szombatig minden nap van edzésem.
- Ez akkor nagyon sok energiát és türelmet igényel. Ez az edzésmennyiség mennyit vesz el abból az időből, amit a barátaiddal tölthetnél? Van ehhez is elég időd?
-   Szombaton igazából délelőtt van edzésem, így marad időm hétvégén. Nagyon sok barátom van edzésen is, így szerencsére nem okoz nekem gondot ez az edzésmennyiség.
- Sportolók többségének a tanulás is egy külön téma. Ebben sem okoz gondot?
- Nem, szerencsére nem, de tisztában vagyok a tanulás fontosságával, szóval ha gond lenne, akkor egy-két edzést kihagynék.
- Visszatérve újra a sporthoz. A torna önmagában is egy sérülésveszélyes sport, ha ezt szeretnénk még fokozni, akkor a te sportod tökéletes példa rá, hiszen egy mozgó élőlényen kell a különféle gyakorlatokat bemutatnod.
- Eléggé felkészültek az edzők ezzel kapcsolatban is. Már az első edzéseken megtanítanak minket gyakorlatilag elkerülni ezeket a helyzeteket. Az esésre is felkészítenek. Megtanítják nekünk már az elején, hogy hogyan kell esni. Nagy hangsúlyt fektetnek erre, és igazából nem szokott gyakran sérüléssel járni egy esés sem.


- Ez a sport két művészet fúziója. Mondhatom, hogy művészet, amit csináltok. Hogyan pontoznak a bírók?
- Két kötelező gyakorlatot kell bemutatni. Ezeket a gyakorlatokat már pár héttel a verseny előtt tudjuk. Ebből jön egy részeredmény, és utána még saját gyakorlatokat is bemutatunk. A pontozás függ attól, hogy milyen nehézségű gyakorlatot mutatunk be,  pontozzák a művészi hatást – milyen gyakorlatok, illetve a zene és a ruha mennyire van összhangban az egésszel– és van egy külön bíró, aki a lovat pontozza. Négy bíró a lóra figyel három a versenyzőre.
- A pontozásokhoz: én úgy tudom, neked erről elég jó emlékeid vannak.
- Igen, mondhatjuk. Többnyire dobogón végzünk, gyakrabban annak a legfelső fokán állhatunk. Nemzetközi versenyeken is szoktunk részt venni. Nekem egy ilyen versenyen sikerült második helyezést elérnem, ami az eddigi legjobb eredményem, amelyet itthon a Nemzeti Lovardában tartottak.
- Mi volt az eddigi legemlékezetesebb versenyed?
- A tavalyi Európa Bajnokság, ahol sajnos nem értünk el helyezést, ugyanis a németek, illetve osztrákok jóval előrébb tartanak, viszont nagyon sokat tanultam, és szép emlék marad. Itt volt a verseny Kaposváron, pedig általában külföldön rendezik meg, ezzel együtt is nagyon jól éreztük magunkat.
- Gratulálok! Szép eredményeid vannak. Mennyire vagy izgulós típus? Mennyire számít, hogy sok ember előtt kell tornáznod?
- Régen nagyon nagy volt bennem a versenydrukk. Mára egyébként már sikerült ezt legyőznöm, már pozitív hatásssal van rám.
- Sok szó esett már rólad, de ennek a beszélgetésnek van egy másik sztárja is. A lovadra gondolok. Azt mondtad, hogy három lovon edzel, de többnyire csak eggyel jársz versenyekre. Hogyan hívják a lovat?
- Cosmos-nak hívják. A nevet nem én adtam neki, mert már az egyesület így vette, de szerintem nagyon szép név.
- Amíg az egyesület kötelékeibe tartozol, elképzelhető, hogy évekkel később is Cozmos-szal versenyezz?
- Abszolút. Ő egy nagyon jól képzett ló, viszonylag fiatal is, ragaszkodom hozzá.
- Milyen előkészületekkel jár a ló? Te szereled őt fel, vagy erre vannak megfelelő emberek?
- Nincsenek, nekem kell felszerelnem. Minden edzés előtt ott kell lenni egy kicsit hamarabb, hogy letisztíthassuk a lovat, majd felszereljük, s csak utána kezdhetjük az edzést. Mindezt edzés után is megtesszük, mi szereljük le, lepucoljuk.
- A sikerkovács te és a lovad vagy, viszont sok szót ejtettél a középen álló emberről is. Mi a futószárazó feladata?
- A futószárazónak nagyon fontos szerepe van. Hivatalosan csak a lóra figyelnek, de nekünk is kommunikálnunk kell vele, mert mi tudjuk jelezni, ha lassítani vagy gyorsítani szeretnénk a lovat. Az én futószárazóm egyben az edzőm is, így ő rám is figyel, nem csak arra, amit a ló csinál. Rengeteget segít. Nem is tudnám, hol lennék most nélküle, nagyon hálás vagyok neki!
- Nem is tudnád hol lennél most, de azt vajon tudod-e, hogy hol leszel pár év múlva vagy csak a közeljövőt illetően?
- Vannak álmaim. Idén szeretném magamat kvalifikálni a világbajnokságra, amelyet Ermelo-ban, Hollandiában fognak megrendezni. Nemzetközi szinten szeretnék a későbbiekben is versenyezni.
- Ha hosszú távon gondolkodunk, és úgy jönnének ki a dolgok, hogy nem tudod ezt versenyszerűen csinálni, akkor maradnál ennél a szenvedélynél?
- Igen, ebben is biztos vagyok. Ebben az esetben edzőnek állnék, és akár egy lovardát is nyitnék, mert mindenféleképpen a lovak közelében szeretnék maradni.
- Szép gondolatok. Egy kis tanácsadással el tudnál látni engem? Képzeljük el, hogy én holnaptól kezdve szeretnék lovastornász lenni. Mit ajánlanál?
- Ha szereted a lovakat, és szeretnél valami igazán extrém sportot űzni, mivel lovon tornászni nem nagyon fogsz életed során, akkor nálunk a helyed. Egyébként nagyon jól előkészíti a lovaglást is, és igazi biztonságérzetet ad a későbbiekben. A legfontosabb pedig az, hogy egy fantasztikus közegben töltheted el a napjaidat.
- Szerintem ezek után holnap jelentkezem is nálatok. Köszönöm, hogy itt voltál, további sok sikert!

Urbán Márk 10.B