Ludwigsburgi kirándulás 2019

A Corvin Mátyás Gimnázium immár harminc éve ápolja ludwigsburgi testvériskolai kapcsolatát, ezért néhány szerencsés diák minden évben ellátogathat Ludwigsburgba. Ebben az évben én is ott voltam a szerencsés kiválasztottak között.


Tizenkilenc fős csoportunk 2019. március 15-én indult el a Corvin mellől. Nagyon izgatottak voltunk, de fél óra utazás után már mindenki aludt. Késő este megérkeztünk a szállásunkra. Másnap mentünk az ottani iskolába, ahol nagy szertetettel fogadtak bennünket. Vicces játékokkal megismertük a német diákokat, és utána kisebb csoportokban videót kellett csinálnunk Ludwigsburgról, amelyet mindenki sikeresen elkészített. A megmaradt időnkben felfedeztük a szállásunkat, és találtunk csocsóasztalt is, amivel (ha volt lehetőségünk) játszottunk. Majdnem minden este volt egy megbeszélésünk, ahol elmondtuk az aznapi élményeinket, és tudatták velünk a másnapi programokat. A hangulat mindig jó volt. A szombati megbeszélés után megcsináltuk ottlétünk első Aldi-tourját. Vasárnap reggel elindultunk a ludwigsburgi kastélyba, ahol sok érdekes dolgot tanultunk, például megtudtuk, hogy volt olyan állás a kastélyon belül, hogy légyfogó vagy egérfogó, és ülhettünk a kastély színháztermében is, ahol egy szék ára körülbelül 100.000 forint volt.

A kastély után elmentünk egy közeli fürdőbe, ahol fürödtünk, szaunáztunk és vízbe ugráltunk ugródeszkáról. (De ezt csak a merészebbek merték kipróbálni.) Este még beiktattuk a szokásos beszélgetést és néhányan összeültünk egy UNO-partyra. Reggel indultunk az iskolába, ahol körbevezetettek minket, és meghallgattuk az iskola történetét és a szakok leírását. Ezek után csoportunk kettévált, néhányan a videójukat vágták, a többiek pedig kipróbálhatták a fából készült puzzle készítését.

Kedden elmentünk a Járási Hivatalba, ahol megnézhettünk egy videót az iskolák közötti kapcsolatról és Ludwigsburgról. A hivatal után még egyszer ellátogattunk a kastélyhoz, sétáltunk a gyönyörű kertben, és élveztük a napsütést. Majd megint visszamentünk az iskolába, és újabb csapatokat alkottunk, elmentünk a városba, ahol ki kellett töltenünk egy kvízt. A feladatok után rohantunk vissza a szállásunkra. Mindenki nagy lázban volt az esti évfordulós vacsora miatt. A lányok sminkeltek, és a Tanárnő még a ruháinkat is kivasalta. Az este további részében meghallgattuk a német-magyar tanárok alapítók beszédét, és megnéztük az általunk készített videókat is. Közben a büféasztal roskadozott a sok finomságtól.

Későn és nagyon fáradtan elindultunk vissza, és sajnos aznap este nem volt gyűlés. Szerdán az ébredés nehezen ment egyesek számára, de mennünk kellett, mert várt minket Stuttgartban a Mercedes Múzeum, ahol megmutathattuk  csocsótudásunkat egy olasz diákcsoport ellen. 

Stuttgartban volt még egy kis szabadidőnk ajándékot nézni, de erre csak egy óránk volt, mert utána elmentünk egy TV-toronyba, aminek fel is mentünk a tetejére. Ott gyönyörű látvány fogadott, az egész várost beláttuk. 

Stuttgart után az utolsóelőtti látogatásunkat tettük meg az iskolában, ahol egy színházi előadással készültek nekünk. Egy nagyon színvonalas darabot ismerhettünk meg a németek által. Elérkeztünk csütörtökhöz, az utolsó napunkhoz, ami egyben a legforgalmasabb napunk volt. A szokásos reggelink után elmentünk egy kacsaúsztató tóhoz, ott sétáltunk és próbáltunk kaviccsal kacsázni. Ezután tesiztünk  a németekkel , zumbáznunk kellett. Szuper volt az egész, és szerintem mindenki úgy érezte, hogy másnap izomláza lesz.   Az edzésünk után sem lehetett pihenni, mert a következő úti cél a Városi Múzeum volt, ahol megtudtuk, hogy Stuttgartban készült az első vécépapírtekercs. Délután jöhetett Marbach, ott megnéztük Friedrich Schiller szülőházát, és fagyiztunk is.

Este volt a búcsúvacsora egy olasz étteremben a vendéglátóinkkal, majd lezajlott az utolsó esti beszélgetés, ami igen emlékezetesre sikerült. Péntek reggel indultunk fáradtan és szomorúan haza. Tizenkét óra utazás után megérkeztünk a Corvinhoz, ahol mindenkit várt a családja.

Még felsorolni is nehéz volt a rengeteg programot és élmény. Egy igazán jó kis csapat kovácsolódott össze a corvinos diákokból. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani a szervezőknek és kísérőtanárainknak, Soltész Ágnes tanárnőnek és Éles Gergely tanár úrnak.

Paulovics Bianka 10.B