Tanárportrék 2.: Lendvainé Kovács Erika

Lendvainé Kovács Erika magyar és német szakos tanárnőnk jövőre már a 30. évét fogja kezdeni iskolánkban. Büszke képviselője a nyelvi előkészítős osztályoknak, 2017-ben már a hatodik nyek-es osztályának lett a vezetője. Feltettünk neki pár kérdést, melyeknek örömmel állt elébe.

Mikor jött az első ötlet, hogy a tanári pályát választja?

Én mindig is tanár akartam lenni, tehát nem is volt semmi más elképzelésem, hogy esetleg ne ezt a pályát válasszam. Nagyon sok pedagógus van a családomban. A legjobb inspiráló példa az anyukám volt, aki 40 éven keresztül tanított matematikát és kémiát. Olyan családi közegben éltem, ahol mindig is ezt a képet kaptam, hogy milyen jó tanárnak lenni, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ezen a pályán helyezkedjek el.

Más nem is szeretett volna lenni, csak tanár?

Megfordult a fejemben az is, hogy pszichológus legyek. Ez akkor dőlt meg, amikor biológiából érettségizni kellett volna. Azt nem vállaltam. Akkoriban a magyar és a biológia volt a felvételi tantárgy. Úgyhogy én ennél a tantárgynál elakadtam.

Milyen élményekkel, gondolatokkal jött ki az első órájáról?

Hát nagyon érdekes volt, az én első órám. Az pontosan úgy volt, hogy én akkoriban csak orosz nyelvet tanítottam, tehát magyar-orosz szakosként végeztem, és az első orosz órámon ez a döbbent csodálkozás fogadott, hogy „tanítanak még oroszt?”. Ennek ellenére én nagyon szerettem ezt a nyelvet tanítani. Hogy milyen élményekkel jöttem ki? Hát nagyon jó volt és annak ellenére, hogy az orosz nyelv ilyen válságos helyzetbe került, nekem nagyon meghatározó volt az az első év, amit ebben az iskolában töltöttem. Fantasztikus emlékek fűznek ide.

Mit vár el a diákoktól?

Csak őszinteséget és bizalmat. Nem kell mindenkinek kitűnőnek lennie, inkább találja meg minden diák azt a területet, ahol a maximumot tudja hozni. A legfontosabb, hogy az osztálykapcsolatban a kölcsönös bizalom és tisztelet meglegyen. Szeretem visszakapni azt, amit adok, szerintem az a legjobb, ha partnerségi alapon működik a tanár-diák kapcsolat. Nem szeretem ezt az alá-fölérendeltségi viszonyt, nem is gondolom, hogy ennek létjogosultsága lenne bárhol.

Ugyebár magyart és németet tanít, van olyan író/költő, akit nagyon szeret tanítani?

Igazából nem szabadna egy magyartanárnak különbséget tennie a tanításban, de elkerülhetetlen, hogy lássák a diákok, ki az, aki közel áll az emberhez, és ki az, aki nem. Én nagyon szeretem például az orosz irodalmat, kár, hogy keveset tudunk foglalkozni vele. Szeretem a modernebb költészetet tanítani, de végül is nem tudnék senkit kiemelni. Viszont az ókori görög irodalmat például nem nagyon kedvelem. Nekem ez túlságosan távoli.

Melyik a kedvenc regénye?

Tulajdonképpen majdnem, hogy mindenevő vagyok. Nagyon kedvelem a klasszikusokat is: Tolsztoj az egyik nagy kedvencem, azt hiszem, minden regényét elolvastam többször is, Dosztojevszkijt is kedvelem. Viszont amit én igazán szívesen olvasok, az a kortárs magyar próza. Nagyon sok kedvencem van és talán egy-kettőt így kiemelhetnék. Nyáron olvastam egy fiatal magyar írónőnek, Tompa Andreának az Omerta című regényét, az utóbbi időben ez volt az egyik nagyobb olvasmány élményem. A női írókat én még kiemelném, akiket nagyon szeretek, például Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina. Nagyon kedvelem még Szabó T. Anna írásait, Dragomán Györgyöt se hagynám ki semmiképp, minden regényét olvastam. De tényleg csak a teljesség igénye nélkül mondom ezeket, mert ha én beszabadulok a Libribe…

Van esetleg példaképe, és ha igen ki és miért?

Igazság szerint többféle területen lehet példaképed. Én a tanítóimat emelném ki, ezzel visszatérve arra, hogyan is lettem tanár. Nekem nagyon sok jó oktatóm volt kisiskolás koromban. Volt egy tanító bácsim, akire én nagyon nagy szeretettel emlékszem vissza, mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Gimnáziumi éveimből az osztályfőnökömet emelném ki, aki óriási műveltségével és igen erős empatikus magatartásával a matekórákat is felejthetetlenné tette. Az ő felesége volt a magyar fakultációs tanárom, és inspirált abban, hogy a magyar vonalán haladjak tovább.

Mi a hobbija? És milyen gyakran tudja űzni?

Az olvasáson kívül a kultúra más területei is vonzanak. Nagyon szeretek színházba, kiállításokra járni, az építészet is érdekel, szóval minden, ami kultúra.  Szeretek utazni, elég sok helyre eljutottam a világban. Másrészt nekem nagyon fontos a család. Szeretek gondoskodni róluk, a kis és nagy családomról egyaránt. A családi házamban is lelkesen rendezgetek, a lakberendezés is közel áll hozzám. Kertészkedni is szoktam, bár ahhoz kevésbé értek. Szóval próbálok nyitott lenni a világra.

Németet vagy irodalmat szeret jobban tanítani?

A kettő kiegészíti egymást. Máshogy kell tanítani mindkettőt, két külön világ, de nálam ez a tanítás során egyensúlyba jön.

Örül-e hogy ezt a pályát választotta?

Szerintem ez az eddigiekből ki is derült.

Benkucs Beatrix, Zsoldos Nikolett 11.C