2018. december 4., kedd

Ludwigsburgi kirándulás

Iskolánk minden évben megrendez egy kirándulást, amin a diákok a testvériskolánk városába, Ludwigsburgba juthatnak el. A májusban tartott utazás pár résztvevőjével, Czicze Dórával, Li Melodyval, Bányai Bendegúzzal, Peták Petrával és Komonyi Viktóriával beszélgettem ezzel kapcsolatban. 




Milyen volt maga az út?  – kérdezem. –Meséljetek a programokról is egy keveset!
– Hát… érdekes idő volt, mert amikor mentünk, zuhogott, amikor ott voltunk, zuhogott, és amikor hazajöttünk, sütött a nap. Tehát ez egy kicsit kihatott a programokra is – válaszolta Bendegúz.
Elmondták, hogy a látogatás másnapján Ludwigsburg főterén tettek egy sétát. Ellátogattak múzeumokba, harmadnap órát látogattak a testvériskolában, és a kirándulás végén egy vidámparkba is betértek. Mindegyik program tetszett nekik. A múzeumot is elég érdekesnek tartották, egy Mercedes Múzeumba látogattak el, ahol különböző járműveket csodáltak meg.


Azonban más programjaik is voltak. Erről így nyilatkoztak:
– A harmadik vagy negyedik napon egy kvízkérdéses játék volt – idézi fel Bendegúz.
Melody elmesélte, mi is volt ez pontosan:
– Az iskola diákjai szerveztek egy ilyen több programos szettet. Össze kellett ülnünk a német diákjainkkal. Két magyar, két német volt együtt.  Egy kérdőívet kellett csinálnunk. Olyen témák voltak, hogy étel, sport, zene….
– És akkor ezeket a kérdőíveket kinyomtattuk húsz-harminc példányban, hogy azért legyen elég – tette hozzá Petra.
– A lényeg, hogy kimentünk az utcára, és megkérdeztük a német embereket. Például arról, hogy hagyományos magyar ételeket tudnak-e mondani – szállt be a beszélgetésbe Viktória is.
– Nekünk a zene téma volt. Mi olyat kérdeztünk, hogy ismerik-e Kodály Zoltánt, meg ehhez hasonlók. És a legtöbben ismerték egyébként. Olyan kérdést is feltettünk nekik, hogy játszanak-e hangszeren – tudatta Dóra.
–További kérdés még volt az, hogy milyen zenét szeretnek… – emlékezett vissza Melody.
Bendegúz bővebb választ is adott: – Nekünk topográfiával kapcsolatos dolgokat kellett mutatnunk a németeknek. Megkérdeztük, hol van Magyarország, milyen a magyar zászló, becsüljék meg Budapest lakosságát, aztán kérdeztünk Németországról is, például, hogy hol vannak bizonyos városok. Hát… voltak, akik nagyon jól meg tudtak mondani mindent, de voltak olyanok is, akikkel nem sokra jutottunk.


Ezek után, hogy szóba került az iskola, megkérdeztem, miben más a tanítás Németországban, mint itt Magyarországon. Meglepő válaszokat kaptam.
– Náluk egy óra kétórás, nem 45 perces – mondta Melody.
– Meg az az érdekes, hogy a tanulóknak, mindegyiknek ugyanolyan tolltartójuk van. Nagyon egyforma minden, de mindenkinek van mindene. Legalábbis ahol mi voltunk, így volt – válaszolta Dóra.
–Nekik két könyvük van, az egyik otthon, a másik az iskolában, hogy ne kelljen cipelniük – mesélte Petra.
– A technológia pedig sokkal jobb – tette hozzá Bendegúz.
– Igen, minden nagyon modern – értett egyet vele Melody.
– És a szállásotok milyen volt? – váltottam témát.
Megtudtam tőlük, hogy diákszállón is aludtak, de néhány napot családoknál is tölöttek. Két diák került egy családhoz, akik szívesen fogadták őket.
Petra mosolyogva emlékezett vissza, hogy milyen volt a családdal való találkozás:
 –Akiknél én voltam azok nagyon kedvesen fogadtak minket. Megkínáltak jegesteával, kakaóval, epertortával… szóval nagyon jó volt.
– Nekem azért volt jó, mert egy félig magyar családhoz kerültem, és ilyen magyaros ételeket adtak – mesélte Bendegúz.


A kirándulás legjobb részére is kitértek. Többüknek a vidámparkban lévő nagyszerű hullámvasút nyerte el a tetszését, de Petra szerint a búcsúest volt a legjobb, amit bővebben ki is fejtett:
 –Volt egy ilyen búcsúest, ahol volt vacsora és elő kellett adni, amiket a héten csináltunk a németekkel, ezeket a kérdőíveket kellett összegezni, grafikonon bemutatni. Utána mi is adtunk egy ilyen előadást, táncoltunk, énekeltünk is… meg volt az előadásnak egy beszéd része is. Mindenkinek volt egy kis szövege, azt délutánonként gyakoroltuk.
– Igazából ezt próbáltuk egész héten. Meg ilyen népi táncot tanultunk… – szólt közbe Viktória.
– Elénekeltük nekik az Érik a szőlőt is. Próbáltuk megtanítani nekik… de nem nagyon sikerült – nevetett Dóra.
– Meg tettünk az előadásba ilyen magyar szavakat is, amelyek a németből jöttek át – egészítette ki Melody az elhangzottakat.
Összességében tehát nagyon jól érezték magukat, és másoknak is ajánlják a kirándulást. Ennek okaként többféle indokot említettek: egyikőjük azt emelte ki, hogy jó volt pár napra kiszakadni a magyar hétköznapokból, a többiek a kötetlen programokat és a viszonylag nagy önállóságot emelték ki a kirándulás erősségeként. Ez az alkalom remek nyelvgyakorlási lehetőséget is teremtett, erről is meséltek:
– A családokkal ugye németül beszélgettünk – emelte ki Petra.
 – Az az érdekes, hogy egy hét alatt mindenkinek ráállt az agya a németre. Volt olyan, hogy magyarul akartam beszélni, de németül jutottak eszembe a szavak – folytatta Bendegúz.
– Igen, szóval minden szempontból furcsa volt visszajönni Magyarországra  – összegezték az élményeiket.

Zsoldos Nikolett 11.C








1 megjegyzés:

  1. Jó hallani, hogy sokat tudnak rólunk, tetszik az iskola is hogy 2 könyvük van, hogy ne kelljen cipelniük!
    Klassz lehetett, az epertorta biztos finom volt!

    VálaszTörlés