Könyvajánló 1: Vörös Betűkkel

A könyv rövid tartalma: Meggie Corbyn vérpróféta – ha bőrén egy vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Ám ezt inkább átoknak, mint áldásnak tekinti – rabszolgaságban szenved, egészen addig, míg megszökik. Útja a Másokhoz vezeti, akik közül az alakáltó Simon Wolfgard az, aki végül felveszi az “Emberi összekötő” állásra. Ennek oka? A lánynak nincs “prédaszaga”. Ahogy Simon többet megtud Meggie-ről, egyre több viharfelhő gyűlik körülöttük. A Máson múlik, hogy eldöntse: megéri-e a kockázatot egy ember?

Ötletem sincs, más emberek hogyan tehetik meg, hogy elolvasnak egy ilyen összefoglalót és nem jön meg rögtön a kedvük, hogy elolvassák ezt a könyvet. Ám lehet, hogy csak én vagyok ennyire elvetemülten fantasy-rajongó, így nézzünk bele kicsit mélyebben ebbe a történetbe, rendben?
Bevallom őszintén, még csak a sorozat első két kötetét olvastam és egyelőre csak az elsőről fogok beszélni. Nem mondom azt, hogy kihagyhatatlan, de szórakoztató és elgondolkodtató.
Még valami: a könyv egy urban fantasy – vagyis városi környezetben játszódó fantasy -, így senki se várjon teliholdas éjszakákat egy sohasem látott vidéken.
A történet nagyon jól ábrázolja, milyen az, ha valakinek a semmiből kell felépítenie egy fellegvárat. Főszereplőnk, Meggie szinte semmiféle tudással nem rendelkezik a való világról. Emiatt néha olyan érzésem volt, mintha egy gyermeket figyelnék, akit az írónő felnőtt testbe bújtatott. Az meg, hogy a későbbiek során egy hasonlóan viselkedő, ténylegesen fiatal társat is kap, hozzátett valamit ahhoz a boldog, ártatlan légkörhöz, amit sokszor elkerül a könyv. Bármely szemszögből is olvastam, számomra úgy tűnt, minden szereplő minden mozdulatában ott motoszkál a saját tragédiája.
Aki pedig erre kíváncsi, igen, meglehetősen sok vérmes lény – úgynevezett Más – van a könyvben. Jelenlétükkel pedig óhatatlanul is okoznak véletlen avagy szándékos haláleseteket, melyek mégsem érződnek feleslegesnek vagy értelmetlennek. Mindez a szent célért történik, az összetartásért és a csoport védelméért. Azért, hogy azok, akik Mások ne legyenek nyíltan céltáblái az embereknek és azok előítéleteinek. Ez a történet egy fantáziadús, hihetetlen lényekkel és néha kimondhatatlan szavakkal rejti el a társadalomkritikát, amely mindenhol mindig jelen volt, van és lesz. Ám amíg mindenki megtalálja a saját falkáját, nem kell aggódni – egyformán vagyunk Mások. (Sajnos emberfeletti képességek nélkül, de ez jutott, vagyis ezt kell szeretni.)
Magyarországon még csak az első két kötet elérhető, de ha az ember tud angolul, keresztül rághatja magát a – folyamatosan megjelenő – folytatásokon is. Jó olvasást!

Seilinger Fanni 9/Ny.c