Élménybeszámoló a tanulmányi kirándulásról - első rész

 

Időutazás a múltba és bobozás a jelenben…… a 9. d beszámolója a tanulmányi kirándulásról

„Nomen est omen” – azaz a „név kötelez”, tartja a latin mondás. Bizonyára ugyanígy vélekedtek a 9. évfolyam humán osztályának tanulói, amikor Visegrádot választották első osztálykirándulásuk színhelyéül. Két szempontból is indokolt volt a helyszínválasztás: Mátyás király nyári rezidenciájának felkeresése egy humán tagozatos diáknak szinte kötelező, főként abban az évben, amikor iskolánk éppen a 90. jubileumi évét ünnepli. Mindezeket szem előtt tartva, nem is volt hát kétséges, hogy hová vezet utunk az első közös kirándulás alkalmával.

A másfél óra buszon töltött idő rendkívül hamar elszállt, hála a jó hangulatnak. Éneklés és beszélgetés közepette észre sem vettük, hogy megérkeztünk. Kezdetét vették a szabadprogramok: gyertyaöntés, gyapjúgombolyag, bőr és fonál karkötő készítés. Kinti programok közé tartozott az íjászkodás és a lándzsavetés. Utóbbiakat egy időre félbe kellett hagyni, mert eleredt az eső, de szerencsére csak egy rövid zápor volt. Pár óra múlva elkezdődtek a palotajátékok: a csoportos tánc és a solymászbemutató, amit rögvest követett a lovagi torna. Táncolni nem mindenkinek volt kedve, akik ülve maradtak, videókat készítettek a többiekről, hogy később is visszanézhessük ezeket. Személyes kedvencem a solymászbemutató volt, különösen, amikor a solymász közel repítette hozzánk madarát. Elkezdődött a lovagi torna, minden percét élveztük, igazi középkori érzést sikerült a bátor harcosoknak kelteniük bennünk. A végén még a „lovagokkal” is lehetett közös képet készíteni. Persze mindenki megragadta az alkalmat, és futottak hozzájuk. Véget értek a palotajátékok, el is indultunk következő állomásunkra a Salamon-toronyhoz. Az idegenvezető először ismertette a torony történetét, majd megkezdte a tárlatvezetést. Szépen vázolta, hol mi történt, milyen célt szolgált. Amikor véget ért a vezetés, felmentünk a torony tetejére, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a Dunára.

Ezt követően visszatértünk a buszhoz, és elindultunk egy vendéglátóhely felé. Egy óra szabadprogramot kaptunk, hogy mindenki meg tudjon ebédelni. A mi választásunk egy büfére esett, és végül az egész osztály ott lakott jól. Viszont az időbe nem fértünk bele, egy kiszolgáló volt csak, és mi 31-en voltunk. Következett egy újabb buszút, a bobpályára. Szerencsénkre rajtunk kívül senki sem volt, és nem kellett sorban állni a jegyekért. Több menetet is mentünk bobbal, szinte mindenki-mindenkivel szeretett volna száguldozni. Rengetegen nyomtattak képeket egy-egy menetről. Sajnos nemsokára el kellett indulnunk, ha időben szerettünk volna haza érni. A hazaút talán még rövidebbnek is érződött, főleg, hogy mindannyian elfáradtunk. Mindenkinek nagyon tetszett az első közös kirándulás, felejthetetlen élmény volt!

 

                                                                                  Varga Anna

                                                                                       9.d